Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)
Csukás I.: Én ehhez azt tudnám mondani, Pali, hogy nagyon okosakat mondott, emlékezzetek vissza, mikor a Kellér Bandi lejárt a kávéházba, de még nem mutatta meg az írásait, akkor Czibor, aki nagyon frappánsakat szokott mindenkiről mondani, ő mondta akkor, emlékszem világosan, Kellér Andorról, hogy ő az az ember, aki elfecsegi az életművét, nem írja le. Hát ez aztán Kellérre nem állt, de Cziborra viszont igen. Szántó P.: Abban az időben volt egy Czibor nevű futballista. Czibort ezzel lehetett halálos dühbe hozni. Réz P.: Nem volt rokon. Szántó P.: Nem. Ezt ugyanúgy mondod, mint őneki mondtad. Mondjuk, ha én azt mondtam: Hallom, milyen jókat rúgtál abba a bizonyos labdába, akkor Réz Pali halál komolyan azt mondta: Nem rokon. Czibor pedig fölrobbant. Soha nem hagytuk ki, hogy legalább egyszer-kétszer egy nap ne közöljük vele. Réz P.: És még valami, ugye, hát olyan izgalmas figura volt, hogy sokan megírták. Vas meg Csukás verseinek, sőt Csukás siratóverse mellett a Toronyszobá-nak is a főhőse. Meg Csurka drámája, a Bálanya Csurka legjobb darabja, amiben olyan nagy szerepe van Jánosnak. János mindnyájunkat rettenetesen izgatott. Abody nagyon jó emlékezéseket írt róla annak idején. Ottlik hogy szerette például! Vas I.: Nagyon szerette. Egyetlen műve, ami megjelent, ez a Gábor Áron volt. Amikor nem lett belőle film, Illés Bandi annyira szerette őt, hogy kiadta a Révai kiskönyvtárban. Czibor elküldte Ottliknak, aki egy levelezőlapot írt rá, azt írta, igen, nagyon köszönöm, hogy elküldted, különösen az tetszett, hogy a szabadságharc happy endinggel végződik benne, nem úgy, mint a Graczában. Csukás I.: Mert ott ugye nyertek a magyarok . .. Vas /.: Úgy végződik, hogy az ágyúk elindulnak. Az már nincs, hogy Világos alá érkeznek . . . Egy megjegyzés még a végén. Én nem hiszem, hogy neki életműambíciója lett volna. János nihilista volt, igazi nihilista, a velejéig. Ha talán valami okot lehet adni az öngyilkosságára, hát ez volt, a nihil. Réz P.: Én nagyon sokra tartom Jánost, de ennyire azért még én sem. Vas I.: Ezt nem is egészen értem. Csukás L : Pedig valaminek kellett lennie. Réz P.: Nekem most is van egy könyvem, az Erdély öröksége-sorozat, a Makkai—Cs. Szabó-féle tízkötetes, amit tőle nyertem. Amikor nem volt pénzünk, és ez elég gyakran megesett, akkor ő föltette az Erdély örökségé-1, én föltettem a tízkötetes Takáts Sándort, amit borzasztóan szerettem, az a Géniusz-féle piros félbőrbe kötött. És aztán elnyertem a Bethlen Miklós-kötetet, ő elnyerte a Régi magyar nagy asszony ok-at, aztán visszanyertük következő alkalommal. Ez az Erdély öröksége csak azért maradt nálam, mert meghalt. Visszanyerte volna előbb-utóbb. Nagyon szép könyvtára volt, imádta a könyveket, a kötéseket. Szántó P.: Lopta. Csukás I.: Is, mint mindenki. Réz P.: Volt akkor egy csoda könyvkötő, Kardos úr, aki a Knernek volt valaha könyvkötője, az megérdemel egy szót, mert az csodálatos egy ember volt, és az gyönyörű ... Szántó P.: Egyébként Illés Banditól tudta Pista, Pistától tudta János: Illés Bandi szerzeménye volt. Réz P.: Igen, Kardos úr fantasztikus ember volt, és János is vele köttette be a könyveinek a zömét, amiket szeretett... Ja, és még egyet. Tőle tanultam azt az irodalomról. . . tényleg, ez fontos; rettenetes széles skálája volt, nem volt benne elfogultság, se fölfele, se lefele, se jobbra, se balra. Szomoryt ugyanúgy szerette, mint Sinkát, Heltaiért rajongott. Minden sznobizmus idegen volt tőle. És akinek erre hajlama lett volna, az nem állt meg előtte. Ez egyébként — és mellesleg — szétfújt minden hülye narodnyikságot és urbánus- ságot, ez olyan idegen volt tőle, hogy elképzelhetetlen. Csukás I.: Tényleg, csak egyet nézett, hogy gyönyörű a vers, szép a novella. . . Persze volt szerelme, szívszerelme volt Tömörkény. Piroskával együtt osztoztak ebben a 40
