Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)

odavoltunk, és akkor jött Czibor és odaült mellénk, és azt mondtad neki, te János, meghalt az édesanyám. És János nem nevetett, nem sírt, valahogy félrehúzta a száját, összehúzta a szemét, és így bólogatni kezdett. És akkor te azt mondtad neki, hogy köszönöm, János, köszönöm a részvétedet. Tudniillik valahogy mintha azt mondta volna, nagyon helyes, nagyon helyes.

Réz P.: Azt ő szokta volt mondani, ugye Kosztolányit idézte, hogy mindnyájunknak van egy feladatunk, meghalni, és mennyi ember túl van már ezen és megoldotta. Ez az, amit mindenki meg tud oldani előbb-utóbb, ha rá vár ez a feladat.

Csukás I.: Az sem magyarázat, hogy elfogyott az energia. Ez a mélytengeri feljövetel; és elfogyott, 39 éves korára elfogyott. Kész. A Palinak annyira igaza van, hogy volt egy ilyen rossz hangjátékfordítás, amit rálőcsöltek a rádiónál, amit aztán én fejeztem be a végén, onnan tudom, milyen rossz volt, ilyen melodramatikus szörnyűség, nem mondom ki a szerző nevét, és azt is borzasztó precízen és írnoki módra írta, kaligrafikus betűkkel, ameddig eljutott, szépen le volt tisztázva, nem sokáig, 3—4—5 oldalig, be volt téve dossziéba, rá volt írva, hogy melyik dramaturgnak, szóval teljes leltárszerű elszámolás. Egy dolgot még, amit mi is később vettünk észre, hogy a WC-ben WC-papír helyett a bibliofil kiadású Hét évszázad magyar versei voltak bent, és valami furcsa szeméremérzettől vezettetve, hátulról volt elkezdve kitépdesve, egészen nyilvánvaló volt, milyen célra. Hátul a Kuczka Péternél, ezeknél volt kitépve, ez tényleg így történt.

Szántó P.: Tudnotok kell, hogy gyűjtötte az oroszlánokat. Mindent elkövetett azért, hogy valaki neki ajándékozzon egy oroszlánt. Például Kálnoky Laciékhoz rendszeresen járt azért, hogy Kálnoky adja neki az udvarukban lévő oszlop kőlábán lévő oroszlánt. Természetesen ez csak elméleti tulajdon volt, mert nem volt elmozdítható, csakúgy, mint nálunk a Károlyi-címer két oroszlánjának az egyike. De Czibor jogot formált arra, hogy a tulajdonos, vagy legalábbis a látszólagos tulajdonos szavát adja, hogy ez az oroszlán az övé, és nem másé. Kálnoky nem mindjárt állt kötélnek, ezt meg kell nektek mondanom. Ti, akik ismeritek Kálnokyt, tudhatjátok, hogy milyen mértékben kérette magát Kálnoky, minden jogászi érvet felsorolva, hogy ez nem az ő tulajdona, nem adhatja neki. Ilyen képtelen hülyeséget, hogy nem az ő tulajdona, attól még neki adhatja! Sőt, mondta Czibor, a Lánchídnak az egyik oroszlánja, a pesti, a bal oldali is az ő tulajdona, azt nem kérte el senkitől, azt ő államosította egyénileg.

Réz P.: Azért valószínűnek tartom, hogy sokunkban nagyobb becsvágy él — élt —, mint amit meg tudunk valósítani. Lehetetlennek tartom, hogy János ne szeretett volna többet hagyni itt, mint amennyit itt hagyott. Fölmerült halála után, Illés Bandi mondta, nézzük meg, állítsunk össze egy kötetet az írásaiból. Nem lehetett. Megnéztük a kritikáit, vannak bennük jó mondatok, meg emlékszem, Iványi Ödönről A püspök atyafiságá-ról volt egy hosszú tanulmánya, de egyrészt nagyon kevés volt a nyomtatott szöveg, másrészt ami volt, annak a zöme használhatatlan volt. Egy kisregénye jelent meg Gábor Áronról, ami nagyon rossz. Végül is nem lehetett egy könyvet összeállítani. Én nem tudom, mert erről nem beszélt, de a kéziratai között, ezt Csukás jobban tudja, mint én, volt egy csomó minden, abbahagyott regényvázlat, meg valami pornográf regény, vagy erotikus regény is volt ott, mindenféle dolgok voltak. Tehát valószínűleg foglalkoztatta a regényírás gondolata, meg néha mondta, hogy ír egy nagy magyar költészettant. Ezekből nem készült el semmi. Valószínűleg kellett legyen valami bonyolult frusztrációs élménye is Jánosnak. Most itt vagyunk, több mint 25 évvel a halála után, úgy beszélünk róla, mint egy jelentős emberről, és ezt senki nekünk nem fogja elhinni, mert ha az írásait nézi, hát miért volt jelentős János? Nem volt jelentős. De azért Déry, ha írt egy novellát, boldog volt, ha Czibor elolvasta. Az akkori nagyok közül Illyés és Németh volt az, akikkel semmi kapcsolatban nem volt, de egyébként mindenki, Nagy Laci vagy Juhász vagy a kezdő írók . . . Ferenczy Béni, hát az aztán egy másik világ volt, a legelegánsabb ember, akit életemben láttam, Béni bácsi boldogan ült Cziborral egy asztalnál, és rajzolgatta ezt a malacpofát. Életmű, az nincs, ugyebár. Ha ez őt valamilyen formában nem zavarta, akkor tényleg nagyon őrültnek kellett lennie.

39