Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)
rágalmazó. Hogy tehettél ilyet, nem szégyelled magadat, ilyet írtál. Erre szügyig elpirult. Hát ez egy ártatlan parasztgyerek, gondoltam. Egyébként ez csak látszólag szót szóba öltés, sokaknak kezdődött úgy a barátságuk, kapcsolatuk Cziborral, hogy istentelenül megdühödtek rá. Aztán Kéryvel testi-lelki jóbarátok lettek. Csukás I.: Illés Bandiról is írt, hát az Illés odavette erre fel albérlőnek; a Révayról is, hogy micsoda disznóság: egy kapitalista kiadó könyvnapra ilyen szörnyű reakciós műveket ad ki! Vas Igen, és mindnyájan valahogy megszerettük, azt mondtuk, ez egy ártatlan gyerek, és meg kell téríteni. Nem tudtam akkor, hol mindenütt forgott már, hogy Budapest éjszakai életét mindnyájunknál jobban ismerte. Az nem volt nagy művészet, hogy nálam jobban, de mondjuk Kérynél is. Ez egy általános figurája volt neki, hogy megdühödtek rá, de mégis mindenki barátságba került vele. Mondom, Kéryvel, akit pimaszul, igazságtalanul megtámadott, testi-lelki jóbarátok lettek. Illés Bandi odavette a lakásába albérlőnek, jóformán családtagnak. Réz Pál: Ennek egyrészt az volt az oka, hogy rengeteg báj volt Jánosban. Ha mondjuk azt kérdeznék tőlem, hogy ki volt az öt legbájosabb ember, akit ismertem életemben, akkor azt mondanám: Kormos, Czibor . . . nem is tudom, hogy folytatnám . . . Zelk. Hihetetlen báj volt benne, ez az egyik, a másik pedig, hogy elképesztően ismerte a magyar irodalmat, főleg a költészetet, de a prózát is. És élte is a magyar irodalmat. Szóval nem ismertem senkit, akinek annyi köze lett volna a magyar irodalomhoz, és aki a lehetőségein túl volt művelt. Nemcsak a magyar irodalomban. Apollinaire-t is ismerte, fonetikusan ejtve mondta a verseket, mert franciául egy betűt sem tudott, de a zenéjét pontosan érezte. Sokkal több köze volt a költészethez, mint az összes egyetemi tanárnak 1945-től máig, együttvéve. Ezzel vette meg az ember szívét, a bájával. Meg hát a külsejével is, mert rendkívül mulatságos külseje volt. Szántó Piroska: Jaj, ezt akartam mondani, egyiktek sem mondja, micsoda pofa volt. Réz P.: Malacpofája volt. Szántó P.: Rettentő érdekes volt, hogy tulajdonképpen a teste szép arányú volt, de mégis úgy hatott, mint egy zokniba gyömöszölt hurka, az arca pedig fényes volt a zsírtól, emlékeztek rá, az ember legszívesebben megtörölte volna egy papírszalvétával, mint amikor a bécsi szelet túl zsíros. Ha valaha volt turcsi orr a világon, az az övé volt, és két fekete vékony félhold volt a szeme, hogy ne mondjam, köménymag. Amikor én először megláttam, táncolt. Képzeljétek el, ez a pofa támcolt, éspedig hol táncolt? Egy régi-régi presszó, nem, akkor új-új presszó volt, a Ferenciek terén volt egy könyvesbolt, azt tudjátok, tudod Pali, Pista? A Ranschburg. Vas Hogyne tudnám, a Ranschburg ... Az antikvárium volt. Szántó P.: Igen, amellett volt egy keskeny presszó, a Kádár Erzsébet nővérének és a Vajda Miklós mamájának a presszója, ott táncolt Czibor, éspedig Marikának, Pista akkori feleségének a mulattatására. Gyönyörűen táncolt és gyönyörűen énekelt, majd aztán elmondom, miket. Vas I.: Csak a topográfiai pontosításért, nem Ranschburghoz, az antikváriumhoz tartozott voltaképpen, hanem a régi Kovácshoz, a mostani nagy Csemegéhez, ebből volt levágva, nagyon finom kis eszpresszó volt. Réz P.: Nem tudom, rád mondták-e Csukás Pista, vagy Jánosra, mert a szemetek nagyon hasonlít, hogy hogyan láttok ti azon a keskeny nyíláson. Gondolom, kun szem. Csukás I.: Igen, nem volt ennyire jellegzetesen kun mégsem, mert ő az apám családja, akik jászok voltak. Nincs sok értelme ennek, de azért tettenérhető különbség van a jászok és a kunok között, külső különbség. A Czibor ugye apám nővérének a gyereke volt. Itt annyit el kell mondani, hogyha már szót kaptam, hogy én ugyan gyermekkoromban nem ismertem, csak híreket meg legendákat hallottam, azt viszont tényleg el kell mondani, mert ez hozzátartozik a Cziborhoz egyáltalán, hogy őt a nagyanyám nevelte egy tanyán. Mégpedig a nagyanyámnak 13 gyereke volt, abból kettő meghalt, és a Czibor volt a tizenkettedik, de sorrendben nem ő volt az utolsó, mint unoka. Tehát olyan nagy különbség volt a testvérek
