Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 6. szám - Legenda Czibor Jánosról (Összegyűjtötte: Alben Zsuzsa)

között, a Czibor a harmadik helyet foglalta el hátulról. A nagyanyám gyerekei között az unoka nem a legfiatalabb volt, hanem a harmadik, negyedik visszafelé. Erre a János egyébként furcsa módon nagyon büszke volt, és amit a Pali mondott, ez így áll is, a vége felől nézve a dolgokat, és talán az egyik oka mégis ez volt, mert sokat töprengtünk, hogy miért, hogy 39 éves korban miért vette be a Dorlotint. Erre roppant büszke volt, hogy nem is faluról, hanem tanyáról jött. Ő belülről büszke volt.

Réz P.: Erre volt nekünk egy viccünk. Amikor János kártyázás vagy beszélgetés közben valami nem illedelmes dolgot csinált, én mindig azt mondtam neki, ez egy visszatérő, repetitív vicc volt, azt mondtam neki: Neked nem volt gyerekszobád, János? Amire azt felelte? Nem volt gyerekszobám, istállóban nevelkedtünk, tizenketten voltunk testvérek, egy nadrágszíjjal takaróztunk, és akire a lyuk jutott, az nagyon fázott. Emlékszel?

Csukás I.: Hogyne, sőt arra is, amikor meg akartátok nézni a bizonyítványát, amit ő zárva tartott a fiókjában, és egyszer az Abodyval mégis csak elkaptátok, és akkor láttam dühösnek a Jánost. Tudniillik azt hiszem hat gimnáziumot végzett, amit viszont mélyen titkolt. Ez a régi gimnázium. És egyszer a Paliék megszerezték és belenéztek.

Réz P.: Én mindig utálom ezt, hogy valaki honnan jött.

Csukás I.: Persze, nem is azért mondtam:

Réz P.: Viszont Jánosnál tényleg elképesztő volt, hogy semmi sem predesztinálta arra, hogy mindezt megtanulja, és hogy verseket tudjon. Olyan hihetetlen köze volt az irodalomhoz.

Szántó P.: És főleg mikor csinálta?

Réz P.: Hát igen, mert vagy nőzött, vagy kártyázott, vagy lóversenyre járt, vagy nyomorgott. Ez valami fantasztikus volt.

Szántó P.: Nálunk mindig kapott enni, ha nekünk volt.

Csukás I.: Számomra is hihetetlen volt, mert ugye sokat olvasott. Jánosnál tényleg rejtély volt, hogy mikor. Mindent olvasott, vagy legalább egy oldalt tudott mindenből.

Szántó P.: Tudnotok kell, hogy 1949 őszén költöztünk össze Pistával, aki nagyon szerette az előző feleségét, és éppen ezért nagy bajban voltunk. Czibor természetesen azonnal az új feleséget is, mármint engem, aki még akkor nem voltam a felesége Pistának legálisan, hogy is mondjam, feltárandó bányának tekintett, és ezt apró dolgokkal kezdte, ami nekem nagyon érdekfeszítő volt. Bizonyosan nektek is az lesz, tudnotok kell, hogy 1949 ősze van. Pista meg én nagy nyomorban vagyunk, a lakást éppen csak hogy kifizettük, pogácsát sütök karácsonyestére, amikor is megjelenik Czibor, és az mondja: Te, tudnék valami isteni ajándékot a Pistának. Annyira vágyik arra a kétkötetes Csokonaira. Az ostrom alatt elveszett a Pistáé, és most annyira szeretné. Ha adsz 24 forintot, még most odarohanok és megveszem.

Réz.: A Harsányi—Gulyás-féle kiadás.

Szántó P.: Igen. Őszintén szólva, Jucitól, a takarítónőtől kértem kölcsön egyet, mert nekem csak 23 volt, odaadtam Jánosnak, befejeztem a pogácsát, és vártam a Csokonait. De úgy jártam vele, mint a pap Csokonaival, nem jött. Az érdekes az volt, hogy amint később Pista bosszankodva közölte, Czibor karácsonyra megígérte a volt feleségének a kétkötetes Csokanait, föl is vett rá 24 forintot, de nem adta oda Marinak. Mondom, nekem sem. Tetőled is kért? Igen. De mindez nem változtatott azon, hogy az ember, hogy ha ott volt János, akkor azt érezte, bocsánatot kérek, hogy „numen adest”, jelen van. Ennek nem mond ellent az, hogy volt akkor egy papagájunk, és amikor János belépett hozzánk, én nem említettem a Csokonait, mert egy finom, tapintatos úrinő vagyok, Pista sem, mert ő is úriember, ezzel szemben a papagáj odarohant Jánoshoz, és a fejére szállt. Erre János ordítva, akkor három szobánk volt egyfolytában, nagy, üres csodálatos három büdös szoba, amin János üvöltve futott végig, kitárt karokkal, vegyétek le ezt a lidércet a fejemről, vegyétek le ezt a lidércet a fejemről. A papagáj viszont megkapaszkodott a hajában, rendkívül büszke volt, mondtam, mondj a papagájnak angol rigmusokat, mert azt szereti. És ezt nem intelligenskedésből mondtam, de tényleg azt szereti. Sir Patrick Spenset mondta a papagájnak akárhol volt, oldalt tartotta a fejét, és maradt.

35