Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Bereznai Zsuzsanna: A megváltozott hagyomány (Folklór, irodalom, művelődés a XVIII. században)
nem lehet eleget beszélnünk, lmunk. Nemzeti múltunkat — hibáival és erényeivel együtt — vállalnunk kell...” Azzal ajánlom a kötetet elolvasásra, hogy annak tartalma komoly „lépés” a történelemtudomány hajdani — háború előtti — tiszteletének és tekintélyének helyreállítására. (Lánchíd Kiadó, 1991) Bárt fai Szabó László A megváltozott hagyomány. Folklór., irodalom, művelődés a XVIII. században. Szerkesztette: Hopp Lajos— Külló's Imola—Voigt Vilmos A XVIII. század nemzeti történelmünk, a magyar kultúra fejlődésének fordulópont-jellegű időszaka. E korszak eddig legjelentősebb művelődéstörténeti áttekintését Kosáry Domokos kézikönyve jelenti (Művelődés a XVIII. századi Magyarországon, Budapest, 1980), melynek további vitákra érdemes tézisei újabb kutatásokra adtak ösztönzést. A magyar társadalomtudományi kutatásokban sokáig hiányzott a megfelelő módszertani kapcsolat a történelem és a néprajz között. Kosáry Domokos tett először kísérletet arra, hogy egy nagyobb korszak társadalmának különböző művelődési szintjeit az összefüggő egészen belül szemléltesse. Az utóbbi évek eredményei egyértelművé tették, hogy a korábban történetinek tekintett szemléletet (a néprajztudományon belül) fölül kell bírálni, s a jelenségeket folyamatként, a kultúra egészébe helyezve kell vizsgálni. A megváltozott hagyomány című tanulmány- kötet e tekintetben is példaértékű munkákat tartalmaz Kelet-Közép-Európa XVIII. századi művelődéstörténetének megismeréséhez. Voigt Vilmos A megváltozó hagyomány című bevezető tanulmánya széles körű tudománytörténeti képet rajzol e korszak megértéséhez. Értékeli azokat a történeti munkákat és forráskiadványokat, amelyek a XVIII. századi magyar kultúrával foglalkoznak, s felhívja a figyelmet a különböző forrástípusokra. Kiemeli és elemzi azokat a témaköröket, amelyeknek a kutatása fontos feladat a korszakról alkotott kép minél teljesebbé tételében. Hopp Lajos a XVIII. század magyar irodalmi kultúrájának kutatásában elért eredményeket veszi számba. E kutatási program legfőbb törekvése az, hogy „a század kulturális és irodalmi fejlődésének legérzékenyebb és kielégítően meg nem vizsgált pontjai köré tömörítse a szétszórt egyéni erőfeszítéseket”: a felvilágosodás történetének és teljes problémakörének feldolgozásában. Fried István arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi jellemzi a népköltészet és a műköltészet viszonyát a XVIII. századi Kelet-Közép-Euró- pában. A népiesség formai és tartalmi szempontból egyaránt jelen van e kor irodalmában, noha a különböző népek irodalma eltérő módon fogadja be a népköltészetet. Benda Kálmán a magyar paraszti műveltség XVIII. századi jellemzőit vázolja, kiemelve a korszak társadalmi fejlődésének fordulópontjellegét: „a magyar paraszti műveltség a XVIII. században vált különálló, polgári és nemesi kultúrától lényegi jegyekben különböző szellemi produktummá, megőrizve régebbi korok elemeit”. Mészáros István iskolatörténeti tanulmányában a falusi tanító feladatkörét mutatja be a XVI —XVIII. századi időszakban. Azt a kérdést elemzi, hogy melyek voltak azok a tényezők, amelyek az olvasás-írás megtanulására való igényt a falusi-mezővárosi nép körében ösztönözték. Mihai Pop előadásában a Kárpátok térségében élő különböző népeknek (román, ukrán, szlovák) a hajdukokról szóló énekeivel foglalkozik. E daloknak az egész területre jellemző közös elemeit, a román folklórban való szerepüket, s a szomszéd népek folklórjaival való kapcsolatait is igyekszik illusztrálni. E tanulmányhoz kapcsolható egy másik írás is: Hajdukok és opristák címmel. Szerzője, Victor Mihajlovics Gacak, aki a XVIII. századi hajdúk - felkelők két vezérét, a román Pintea Viteazult és az ukrán Dovbust mutatja be mind az ukrán, mind a román folklórhagyomány alapján. Vitéz Pintea történelmi személyiségéhez Radu Niculescu szolgál újabb adalékokkal. A. M. Novikova a hivatásos és a népköltészet közötti kölcsönhatást vizsgálja. A XVIII. századi orosz költészet alkotó befolyást gyakorolt a népdalokra. A népi líra a költészet azon részét volt képes elsősorban befogadni, amely tartalmilag és formailag egybeesett a nép érdeklődésével. A német népdal gyűjtésének és kutatásának történetét, s a kutatáshoz rendelkezésre álló forrásokat veszi számba Hermann Strobach írása. 95
