Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Tüskés Tibor: A megosztott élmény öröme (Szekér Endre: Erős várunk a vers)
történet; fontosabb az, ami belül megy végbe. Ugyanakkor mindvégig megvan a szoros kapcsolat a külső történések és a belvilág között. Talán az iméntiekkel függ össze, hogy szerkezetileg egységesebb, zártabb ez a mű, mint a Titkos fegyverek. Olvasmányként ezáltal emészthetőbb; persze nem könnyebb, csak más. Öntörvényűbb- nek is mondhatjuk. Egy jellegzetes részlet, mely érthetőbbé, érzékelhetőbbé teszi ezt a világot: „Annyi baj szakadt ránk, a történelemre gondolni nem jutott időnk, csak költészetként érzékeltük néha. Bennünk volt, zsigerileg, akár a szerelem, öntudatlanul és szótlanul, csak alkalom kellett nekünk és minden más jövevénynek, máris feltört belőlünk, neveket, évszámokat suttogtunk vallomásként.” Azt igazolja így Csíki, hogy a túlélési szándék mellett az embernek értelmeznie kell a viszonyokat, következésképpen a tudatosan élő embernek van több esélye a túlélésre. Abban a világban, melyben a legintimebb magánéletbe is beleüti az orrát a hatalom ... A harmadik mű, az Adam Adam tragikomikus kezdete: „Tegnap zöldre festettem a füvet. Ma éjjel a fenyőfákat dukkózom.” Bizony mindez csak Romániában történhetett meg, mint ahogy a zsamokölő rögeszméje se igen születhetett volna meg máshol a közelmúlt Európájában. Csíki László számára ez az egyszerre döbbenetes, szánalmas és abszurd világ jó alkalom arra, hogy lélektani mélységeket ragadjon meg. így mindenképpen hiteles rajzot kapunk egy ördögi és pokoli világról, illetve annak agónia előtti állapotáról. Élvezetes, lebilincselő olvasmány is ez a regény. Nem feledhetjük persze az egyik alapigazságát: „Gyerekeinket legelőször erre kellene megtanítanunk: beszélni a zsarnokságról.” E mű bizony beszél róla. Beszél a „magasztos szennyről”, az utóbbi évtizedek legelképesztőbb európai diktatúrájáról. És beszél, igen sokat beszél a „nagy Ő”-ről, akinek a tiszteletére képtelenebbnél képtelenebb dolgokat kényszerül végrehajtani a kisember. Tanulságos Belfegornak, a titkosrendőrnek kétes szerepe. Hősünk nyakára jár, végzi csöppet sem nemes munkáját, ám érzékeljük, látjuk rajta, hogy ténykedése nem mélyről jövő. Csíki érdeme, hogy erről a tragikomikus világról úgy szól, hogy nem él vissza a lehetőséggel; a (részben) eltűnt viszonyokról úgy fest képet, ahogy az írónak érdemes. A felszín alá nyúl, s egy megtöretett sorsú ember szemüvegén át láttatja a kort. A zsamokölő rögeszme persze önmagában is jó lehetőség minderre. Csíki László három kisregénye az utóbbi esztendők legfigyelemreméltóbb magyar prózai művei közé tartozik. (Magvető) Bakonyi István A megosztott élmény öröme Szekér Endre: Erős várunk a vers Boldog az a közösség (város, szellemi műhely, irodalmi folyóirat), amelyik olyan munkatársat (organizátort, irányítót, tanárt, szerkesztőt) vallhat magáénak, mint Szekér Endre. „Szerepe”, sorsa, hivatása, vállalkozása, rendeltetése nem előzménytelen Kecskeméten. Hogy csak a közvetlen előtte járók közül említsünk nevet, a vele lélekben talán legrokonabbak közül Orosz Lászlóra hivatkozhatunk. Amit Szekér Endre Orosz Lászlóról ír, immár róla is elmondható: „Katona József városában, Kecskeméten, hosszú évtizedeken át élve, szerényen, halkan, jelentős életművel gazdagodva bizonyítja, hogy lehet tanárként, tudós irodalomtörténészként is teljes életet élni, Németh László-i minőséget teremtve a tanórák üvegharangja alatt.” Talán csak a „tudós irodalomtörténészt” kellene „fölkészült kritikusra”, „érzékeny szerkesztőre” fölcserélni a mondatban. Ugyanis Szekér Endre élete, munkássága is két végén égő gyertya: a feleltető, prelegáló, dolgozatjavító tanár, és az élő irodalomra figyelő szerkesztő, kritikus lángja fogyasztja. Mindkét tevékenységet ugyanaz a cél hevíti: az irodalmi ismeret és tudás közvetítése, a megszerzett és átélt élmény továbbadása. Szekér Endre literá- tus, könyvszerető, református lelkész család sarja, eszmélése óta könyvek veszik körül, s ma is könyvek, kéziratok, írók között él. Ennek a legjobb értelemben vett tanító, élményközvetítő irodalomszeretetnek könyvtestben megjelenő eredményei Szekér Endre önálló munkái: az Érték és írás (tanulmányok, jegyzetek, Kecskemét, 1981), a Hagyomány és újítás mai költői nyelvünkben (Tankönyvkiadó, 1989), valamint a most napvilágot látott, az ismert zsoltár kezdő szavait és az egyik Kosztolányi-kötet címét egyszerre idéző könyv, az Erős várunk a vers (Kecskemét, 1991). A kötet jobbára elegyes írásokat, alkalmi, szerkesztőségi feladatokat megoldó kritikákat, kötet megjelenésére, évfordulóra, születésnapra, halálozásra írt jegyzeteket tartalmaz. Mindez azonban nem minősítés, nem értékelés, hanem puszta leírás és jellemzés. Egyfelől ugyanis Szekér Endre alkalomra született írásai sosem alkalmiak, nincs rajtuk a lecke izzadtságszaga és kényszere- dettsége; a feladatot mindig igényesen, lelkiismeretesen, a téma színvonalán oldja meg. Másfelől ezekből a különféle, főképpen vidéki folyóiratoktól érkezett szerkesztőségi megbízásokra, ren88
