Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Európa arcáról álmodom - Borislav Pekić: Hogyan veszejtsük el a vámpírt? (regényrészlet) - Fordította: Szilágyi Károly
— A kép, amelyet fel méltóztatott vázolni, engem valamiféle pokoli mennyországra emlékeztet, amelyben minden a helyén van, de egyetlen erénnyel meghatározható: az engedelmességgel. — Rutkowski, Rutkowski, megint csalódtam magában. Analógiái még véletlenül sem haladják meg a folklór, legjobb esetben a teológia szintjét. Ezért, az hiszem, a nagyapja hibáztatható. Ugye, azt írta a Gestapóba való fölvételi kérelmében, hogy a nagyapja pap volt? — Én nem kérvényeztem a Gestapóba való felvételemet, uram. — És miért nem, uram? — Nem értem a kérdést. Én egyszerűen . .. — Egyszerűen úgy vélte, nem vagyunk rá méltók, hogy szolgáltatásaival kitüntessen minket. — Szó sincs róla! — Azt akarja tehát mondani, nagy megbecsülésnek veszi, hogy itt dolgozhat? Habozom egy kicsit, Hilmar, de még nem tartom elérkezettnek az időt az ütközetre. — Megbecsülésnek veszem, uram, csak attól tartok, hogy nincsenek meg hozzá az adottságaim. Ön egyszer párhuzamot vont a Gestapo és a ... — A Gestapo, kedves barátom, nem állítható párhuzamba semmivel. — Nekem is ez a véleményem, de ... — Akik egy új világ felépítésébe fognak, nem lehetnek se Édene, sé Pokla a réginek. A mi édenünket és poklunkat még csak most építjük. Az individualista bűnhődés poklát és a közösséggel való azonosulás paradicsomát. Én viszont úgy vélem, hogy az individuális bűnhődés éppen a kollektivista koncentrációs táborokban zajlik, és hogy a Führerünk, a közösséggel való azonosulás legfőbb szószólója, a világ legmagányosabb és legindividualistább beállítottságú embere. — De ha már úgy oda van az elkoptatott párhuzamokért, pokol semmiképp sem lehetünk. A pokol végső válasz minden földi kérdésre. A mennyország is az. Se a pokolból, se a paradicsomból nem vezet út semerre, ez is, az is mindent magába foglal. Semmi sem történik, mert mindig ugyanaz történik bennünk. A mi világunkban viszont örökös kiválasztódás folyik majd. Minden per szakadatlan felújítási és fellebbezési fázisban lesz. Az egyik ember a pokolba, a másik a menyországba kerül, de ez még egyiküknek sem szavatol hosszabb távra semmit. Sohasem lesznek se örökre elkárhozottak, se örökre megdicsőültek. Beosztásuk állandó fölülvizsgálat alá esik. A pokolbelieknek harcolniuk kell majd, hogy kikerüljenek onnan, amire azonban csak akkor nyílik reális kilátásuk, ha megfelelő helyettest találnak maguknak. Az édenbelieknek meg szüntelenül ügyelniük kell, hogy le ne zuhanjanak a pokolba. És a félelem pokollá teszi az édent, a remény édenné a poklot. A két létforma állandó érintkezése és a köztük lezajló élénk forgalom révén lassan és észrevétlenül eltűnnek a különbségek a mennyország és a pokol között, úgyhogy csak a benne elfoglalt helyzetünkől függ majd, mennynek nevezzük-e vagy pokolnak. Én a magam részéről inkább purgatóriumnak hívnám. És ha már a tisztítótűznél tartunk, Rutkowski, itt lélegezni sem lehet a pomádébűztől. A szentségit, hát hol vagyunk, Szicílián? És mi ez, maffia-fészek? Minden bútort kidobni! Az új kiválasztását magára bízom. Szabályos rekviráló-paranccsal. És a háborús előírások keretein belül, természetesen. Semmi pompa, de a józan munkahelyi kényelmet megkövetelem. A foglyok székein legyen támla! Csodálkozik, ugye? A kézikönyvek tudniillik éppen a kényelmetlen ülőkére esküsznek. A fogoly, úgymond, szeretné, ha minél hamarabb vége volna a kihallgatásnak, s minthogy tisztában van vele, hogy ez csak a beismerő vallomása utánra esedékes, testhelyzete kényelmetlenségével egyenes arányban siet majd beismerni tettét. Lárifári! Senkit sem a feltört ülepe késztet vallomásra. Akinek zsibbad a segge, annak üres a kobakja. Egyetlen gondolat foglalkoztatja csupán: önnön hátsó fele. Nekünk pedig gondolkodó lényekre van szükségünk. Mi a legkülönb eszméiket akarjuk kiszedni belőlük, nem a verés kiváltotta hallucinációikra vagyunk kíváncsiak. A rendőrségnek nem az a dolga, hogy ellenséget faragjon, hanem, hogy megsemmisítse azt. Ezzel együtt én megértem, hogy 31
