Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)

Kálnokyról, az öcsém akkor valahogy kihozta az öreget, tegyem hozzá, hogy félig agyon­verve, úgyhogy meghalni jött ki. Szántó P.: Pista kilépett a pártból, mind a ketten enyhén szólva üldözésnek voltunk kitéve. Kálnoky állt mellettünk, mint a szikla, a többi fiúval együtt. Pista mellé odaálltak az újonnan jött fiúk, Juhász Feri, Kormos Pista, Nagy Laci. Albert Zs.: Mikor lépett ki a pártból Pista? Vas I.: Még Sztálin életében kértem, hogy zárjanak ki, 52-ben. Szántó P.: Kálnoky akkor is ugyanolyan kivont karddal állt mellettünk, mint annak idején, amikor Pistát más módon üldözték, mert Pista mindig kifogott valamit. A legki­sebb kétséget se hagyta bennünk: Pista nagyon jól tette, ennek a dolognak semmi értelme nincs, ebből sem költészet nem lesz, sem élet, sem semmi, nagyon jól tetted, ki fog derülni, hogy helyesen tetted. Lehet, hogy közben letartóztatnak, ami nagyon valószínű, és az is lehet, hogy nem úszód meg élve, de mégis helyesen cselekedtél. Réz Pál: A fiam, aki akkor két vagy három hónapos volt 56 nyarán, kétoldali tüdőgyulla­dást kapott, a Mihály fiam kórházban volt, és azt mondta az orvos, elég kevés az esélye, hogy megússza, alig van légzőfelülete. Bementem a Hungáriába, vagyis a New Yorkba, és ott ültünk az asztalnál, én persze kétségbeesett állapotban. Volt azt asztalnál valaki, aki tudta ezt, talán Vas Pista, kérdezte, hogy mi van. És mondtam, szorongva, kétségbeesve. Laci, aki ott ült, erre megszólalt, ugye utánozni kéne beszédét, Lator meg Pór Jutka tudja, én nem tudom. Kérlek, mondta Laci, nekem is volt egy unokaöcsém, akinek ugyanilyen kétoldali tüdőgyulladása volt, az is három hónapos volt, mint a te fiad, meg is halt. Félelmetesen tárgyilagos volt. Lator L.: Sziszi biztos tudja, hogy Laci nagyon válogatós volt, ami a nőket illeti. Egyszer, azt hiszem a Szépirodalminál lehetett akkor, valami sürgős korrektúrát kellett csinálni, talán a Janus Pannonius-kötetből, Szabó Lőrincnek, Laci felhívta: nincs már idő, hogy elküldjék és visszahozza, hanem jönne be, és ülnének le, mondjuk a Gong presszóban. Réz P.: Ne haragudj, a Fény eszpresszóban, nagyon fontos! Lator L.: Igen, a Fény eszpresszóba, igen. Szabó Lőrinc letette a szemüvegét, beledugta az orrát a korrektúrába, és korrigáláshoz látott, egy golyóstollal, ha volt akkor már golyóstoll, és megbízta Kálnoky Lacit, írja le neki, mert ugye Szabó Lőrincről köztudomá­sú, hogy a fordításnál is jobban érdekelték a nők, írja le neki, milyen nők jönnek be az ajtón. Nyílt az ajtó és Kálnoky Laci azt mondta, hogy érkezett egy nő, meglehetősen csinos arca van, de a lába rossz. Szabó Lőrinc korrigált nyugodtan tovább, mondja Kálnoky, ismét érkezett egy nő, ragyogó alakja van, de az arca csúnyácska. Mikor harmadszor is ilyen finnyásan írta le a belépő nőt, Szabó Lőrinc, aki imádta a női nemet, nem a szép nőket, mindet, a csúnyákat is, lecsapta a golyóstollat a kéziratra, és ráförmedt Lacira, mit képzelsz, te egy Adonisz vagy? Merthogy így megsértette a női nemet. Cora E.: Mi jó barátok voltunk. Szeretett engem, de azt is megmondta nagyon tárgyila­gosan, bár tetszem neki — csinos nő voltam abban az időben —, de ő a szőke, kék szemű, fehér bőrű nőkhöz volt szokva, ezért ezt rögtön leszögezte, és nem is zavart engem, mert tényleg nem akartunk mi egymástól semmit, nagyon jó barátok voltunk. Talán pontosan ezért, mert semmi mellékzöngéje nem volt. Laci ismerte az életünket, és a festők nem olyan szolid férfiak, mint az írók, a házasságot nem tekintik olyan komoly dolognak, legalábbis az én férjem mindig megőrizte a személyi szabadságát. Én sokszor voltam furcsa körülmények között, mondjuk a Laci szemében, és egyszer azt mondta (emlékszik, ugye), hogy ő megígéri nekem, hogyha a Gyuszi, a férjem, megalázó körülmények között magam­ra hagy, akkor ő engem el fog venni feleségül. De ez a megfogalmazás pontos volt, hogy megalázó körülmények, mert ha egy ... na most ezen mi jókat nevettünk, mert hiszen nagyon jó barátok lettünk, tréfáltunk is egymással, és én ezt egy pillanatig sem vettem komolyan. Mikor Laci megnősült, előtte felhívott telefonon, illetve mikor közölte, hogy meg fog nősülni, már ismertük a Marikát, — valamilyen módon feloldozást kért a szava alól. Hát ez engem akkor meglepett, mert én azt hittem, hogy ez bolondozás, mert 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom