Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
jókedvűek vagyunk és mondunk ilyeneket. Tulajdonképpen a művészek gyerekek maradnak valahol, az életet komolyan is veszik, meg nem is ijednek meg annyira, valahogy én ezt láttam a Laciban. Kálnoky Lászlómé: 1966-ban Budakeszin a MÁV-szanatóriumban feküdtünk mindketten, és Lacit egy nap meglátogatta egy régi barátja és kaviárt hozott neki ajándékba. Nem tudta, hogy a kaviárt Laci nem szereti. Felajánlotta először a szobatársainak, azok sem kedvelték, a szomszéd szobában feküdtünk, még másik szobatársnőmmel én, és oda is áthozta. Ott is csak egyedül én voltam, aki igényt tartott erre, hát így ismerkedtünk meg, és aztán az ismerkedésből később házasság lett. 1977 január első napjaiban költöztünk Őrmezőre, ez volt az első olyan önálló lakásunk, amelyet nem társbérletben töltöttünk el, talán ez Laci költészetén is meglátszik. Kiegyensúlyozottabb lett, család vette körül, az unoka, akit nagyon-nagyon szeretett, az első házasságomból származó lányomnak a gyereke, akit Laci, ha a nagyapja lett volna, akkor sem szerethetett volna jobban. Úgy rajongani és szeretni, és kisgyerekkel úgy bánni tudni, mint ahogy Laci, egészen ritka dolog, az engem teljesen meglepett, hisz a családjukban nem volt sem testvére, sem kisgyerek, akit korábban ismert volna. Lator L.: Emlékeztek arra a zöld posztóval bevont íróasztalra? Egyébként azon sose dolgozott, hanem egy kihúzható ebédlőasztalon, vagy négykézláb a díványon vagy kávéházban, a Mészáros utcához közeli Dérynében, amikor otthon tűrhetetlen viszonyok voltak: takarítottak, hideg volt, nem tudom én mi. Réz P.: Volt neki, talán valamelyiktek látta is, az imént emlegetett íróasztalában több kimutatása. Egyikben az volt kimutatva, melyik fordítása hány példányban jelent meg, ami nem egyszerűen úri szeszély volt, hanem volt egy idő, amikor ennek a honoráriumban kamatoztatható jelentősége volt. Az egyetlen olyan magyar költő volt, aki mindig térdre kényszerítette a kiadói adminisztrációt hibátlan logikai és jogászi okadatolásával. Volt egy olyan kimutatása, hogy azok a színésznők, akikkel ő életében a filmvásznon, vagy a színpadon találkozott, mikor születtek, mit csináltak, egy másikban meg a sportrekordok voltak. Domokos M.: Bennünket egyszer meglepett még a kiadóban, hogy kiderült róla: szenvedélyes olvasója a Túrinak, és ismeri a lovakat, a családfáikat, a vérvonalat az edzésidőket, és tudja a két háború közti versenyeredményeket is. Az egészben az volt a legcsodálatosabb, hogy mindezt valami elméleti gyönyörűség kedvéért, mert nem járt ki a lóversenyre. Lator L.: Kálnoky Laci fiatalon, egri aranyifjú korában, teniszezett, szinte profi szinten teniszezett, azt hiszem kelet-magyarországi ifjúsági bajnok is volt. Réz P.: Ennek a morbiditásához azt tenném hozzá, hogy egyszer, amikor nekem is így elmagyarázta a tüdőbaját, mint Matyinak, akkor elmondta, nem tudom, hogy megfelel-e a valóságnak, hogyha egy tüdő minden hörgőjét kisimítják, akkor az olyan nagy, mint egy teniszpálya. Neki ebből a teniszpályából egy hatodrész, vagy ötödrész, az, amelyik még működik. Lator L.: Pályázatot írtak ki a Faust második részének a fordítására, és ő nyerte meg. így kapta meg a megbízatást, nagy dolog volt ez akkor, amikor még nagyon ritkán lehetett igazán jó költészetet fordítani. Laci abban az időben rengeteg szemetet fordított ugyanolyan lelkiismeretesen, mint a remekműveket. A fülemben van, ahogy idézte saját fordításában ironikusan, egy szovjet költő versét. „Fogtok még róla hallani, ki volt az a Taktas Hadi”. Taktas Hadikat és Durdi Haldurdikat fordított, olyan precíz munkával, ahogy Dán tét fordította volna, ha akkoriban megkínálták volna vele. Amikor megkapta a Faust második részének a fordítását, nemcsak azért volt ő boldog, hogy ebből milyen sokáig élhet, hanem hogy végre valami jót fordíthat, olyat, ami egész élete becsvágya volt. Dehát a Faust második része van vagy 10 000 sor. És Kálnoky Laci nekiállt és fordította azzal a pontos és egyszersmind ihletett, ha szabad ilyen ódon szót használnom, munkával, ahogy szokott volt fordítani. Én akkor Körmenden voltam tanár. Egyszer feljöttem, és megkérdeztem Kálnoky Lacitól, hogy áll a Fausttal? És akkor Laci a következő választ adta nekem: tudod, ismertem Egerben, ifjú koromban, egy nőt, aki meglehetősen 23
