Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Vas I.: Énnekem a Kálnokyval való ismeretségem itt kezdődött a rádióban, 39-ben ismertem meg, felolvastam, összeverődtünk itt mi négyen, Radnóti, Weöres Sanyi, Takáts Gyula és én. Hát üljünk le a Múzeum kávéházban, beszélgettünk, és akkor kiderült, hogy mind a négyen kaptunk egy kötetet egy ismeretlen költőtől, Kálnoky Lászlótól, és mind a négyen felfigyeltünk rá, hogy kitűnő költő. Kis füzet volt, az volt a címe: Árnyak kertje, olyan füzet volt, amin meglátszott, hogy ez a költő költségén jelent meg, de nagyon jó volt. Kálnoky akkor Egerben élt. Akkor írtunk is egy lapot, megírtuk a véleményünket és elküldtük neki. Nagyon gyorsan személyes barátságba is keveredtünk, valahányszor Pestre jött, mindig meglátogatott, sőt, akkor már első feleségem közben meghalt, és meghívott magukhoz Egerbe. Szívesen mentem el, mert akkor nehéz életet éltem, minden szempontból, és elámultam, ugye, rettentő előkelő háttér volt. Albert Zsuzsa: Polgármester volt az édesapja. Vas I.: Eger polgármestere volt, igen, szép volt a lakás, és kiderült, hogy Laci nagyon nagy fiú ott Egerben, a városházán dolgozik. Azt hiszem, hogy még fiatalabb is volt, mint én, én voltam akkor 29, és ő 27 éves. Ő volt az egri futballcsapat kapitánya. Nagyon kedvesek voltak a szülei, ő maga is nagyon kedves házigazda volt, és tudom, hogy este lementünk vacsora után a Korona Szálló bárjába, meghívott, és hát aranyifjú volt, akit körülvettek a nők is, sportember és a polgármester fia. Kálnoky nagyon-nagyon kedves fiú volt. Szántó Piroska: És teljesen nyitott, ne felejtsd el. Pogármester fia létére abszolút nyitott osztályok, vallások és ilyen szempontból. Vas /.: Igen, a szülei is azok voltak. Ritka emberek, az apja nagyon tekintélyes, ez a bizonyos konzervatív, első pillanatra merev, Bethlen-párti köztisztviselő volt. De énve- lem, aki akkor éppen nem voltam társadalmilag a legkívánatosabb rétegekhez való! Az anyja meg egy szívbéli jó asszony volt, Laci nagyon szerette is az anyját. Mondanom sem kell, hogy egyetlen fiuk volt, és kényeztették és szerették. Szóval Laci az élet elkényeztetett gyermeke volt minden szempontból. Jött a nagy csapás az életében, tüdőbaj. Ez borzasztó katasztrófa volt, és akkor jött a nagy bordaműtét. Szántó P.: Reszekálták hét bordáját. Attól változott meg a tartása. Vas I.: Ehhez az indokolatlanul pesszimista világnézetéhez is a költészetében, kapott egy alapos fedezetet. Albert Zs.: Akkor írta meg a Szanatóriumi elégia c. versét, ami a Kálnoky-vers volt sokáig. Vas I.: Igen, Ignotus vagy ki írt valahol Bécsben valami magyar lapban, hogy ez egy nagy vers, és ezt mindnyájan is tudtuk, hogy nagy vers. Rögtön hozzáteszem, hogy ha volt római jellem akit ismertem, volt egy-kettő, akkor a Kálnoky Laci az volt. Abban is, ahogy fölvette ezt a nagy csapást, amihez hozzáteszem, hogy én mindig azt mondtam, hogy Kálnoky Laciban egy régi római hős és egy furcsa groteszk zsánerfigura keveredik. Őbenne a római hősiesség és a modern groteszkség keveredett. Lator L.: Itt a felvétel előtt Sziszivei arról az arcképről beszélgettünk, amit Kálnoky Laciról festett és ő mondta, hogy Lacinak olyan jóságos, kedves arca volt. Csupa jóság, de mögötte volt valami komiszság: az igazat meg merte mondani akkor is, ha borzasztó volt. Valamikor az 50-es évek végefelé, vagy 60-as években, tehát jóval a halála előtt, mindig azt mondta Laci, hogy az „orvostudomány mai állása szerint van még kb. öt évem” és akkor számot vetett, hogy ez alatt az öt év alatt mit tud még megcsinálni. A sors úgy hozta magával, hogy megint az ő kedvenc fordulatát használjam, hogy Laci nem öt évig élt, hanem jóval tovább. Domokos Mátyás: Valaha teniszbajnoknak indult. Énnekem pl. elmondta részletesen, hogy a tüdeje felülete, a lélegző rész hogyan zsugorodik, és ebből, mint egy differenciálegyenletből számolta ki, mennyi ideje lehet még hátra. De ezt úgy mondta el, mint hogyha egy anatómia tanár volna, aki valakin demonstrálja ezt a folyamatot a hallgatóságának. Én rosszul lettem ettől. 19
