Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 4. szám - Legenda Kálnoky Lászlóról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Vas I.: A Nyugat egy pillanat alatt befogadta, egy ilyen füzet, mint amilyen őtőle Egerben megjelent, hát ilyen Magyarországon akkor naponta jelent meg. Rögtön mindenki tudta róla: ez nagyon jó költő. Babitsról kezdve mindenki. Amikor aztán jött a németek bevonulása, semmit sem változtatott a barátságunkon, minden héten legalább egyszer együtt voltunk. Én akkor nem voltam kívánatos társaság. De Kálnoky nem törődött ezzel, Laci megint meghívott Egerbe, mégpedig a menyasszonyommal együtt, 44 pünkösd táján. Ugyanabba a polgármesteri házba, vagyis már akkor, minthogy ketten voltunk, a Deponda utcában laktunk, de hát az ugyanannak számított. Nem gondoltam arra, hogy mi bajba hozzuk az édesapját is, és ő se mutatta, Lacinak volt kitől örökölni ezt a jellemét és nagyon kellemes két napot töltöttünk ott, habár persze már nem volt az egész olyan vidám, mint mikor először voltam ott, már csak azért sem, hogy Laci közben beteg volt, mondhatnám nyomorék, és akkor láttam, hogy ez borzasztó csapás volt a szüleinek, egyetlen fiú volt, nagyon szerették, nagyon fájlalták. Albert Zs.: És milyen tehetséges egyetlen fiú. Vas I.: Hát azt nem tudom, hogy azt mennyire látta az apja, de rettentő kedvesen fogadott minket, hozzáteszem, és ez bizonyos szempontból arra vonatkozik, amit elmondandó vagyok, hogy közben történt az, hogy lemondott a polgármesterségéről, mert fölállították a gettót. De az öreg Kálnoky nem volt hajlandó beleegyezni, azt mondta, hogy ilyen gettóval, amelyik ennyire nem felel meg az egészségügyi körülményeknek, nem ért egyet, és lemondott, ami nagyon nagy dolog volt. A következő évben Laci fölkerült Pestre a belügybe, mégpedig a közigazgatási osztályra, nem akármilyen osztályra, az a dolgok ütőere volt, és föl is költözött persze Pestre. Én egy időre visszaköltöztem a szüléimhez, a szüleimnél látogatott meg engem, azonban akkor jött a nyilas puccs, és akkor Ottlik fogadott be. Nagyon jó társaság gyűlt össze, akkor Ottliknál találkoztunk rendszerint, mert én nem mehettem le az utcára. Kálnoky Lacit mindenki szerette. Kálnoky Laci, Örley István, a Nyugat segédszerkesztője, főleg ezekből állt a társaság. Kálnoky, aki továbbra is ezen az életveszélyes helyen volt a belügyminisztériumban, egyszer jött azzal, hogy megkapta a belügyminisztériumnak az azévi évkönyvét, amiben mindenféle volt, többek között volt egy lista a megbízhatatlan emberekről, Kálnoky nagy riadalommal jött, hogy megtalálta egyrészt az én első feleségemet, aki akkor már öt éve halott volt. De őt itt még nyilvántartották az enyhén megbízhatatlanok között, ellenben a nagyon megbízhatatlanok között megtalálta Piroskát. Alapos okkal került oda. De Piroska ezt nem tudta, hogy ott van, én se mehettem el megmondani neki. Szántó P.: Én valóban illegalitásba mentem más néven, éspedig Pista első feleségének, Nagy Etelnek a papírjaival. Én a nürnbergi törvények szerint zsidónak számítottam, amúgy nem, de hogyha nem is számítottam volna zsidónak, akkor is bajban lettem volna saját kommunistaságom és Nagy Etel kommunistasága miatt. Egyetlen ember ajánlotta fel a lakását búvóhelynek, Aczél György. Az, hogy aztán a lakását az ötödik kerület nyilas vezetője igényelte ki, az megint az én pechem volt. Hát erdélyi menekült vagyok, Kornis ír énke. Vas I.: Én ezt nem tudtam, azt hogy a nyilas vezető azóta a főbérlő Aczél lakását vette el, nem tudtam, ellenben Piroskának meg kellett ezt üzennem, hogy vigyázzon, benne van ebben a listában . . . Kit küldjék el, hát Kálnoky Lacit küldtem el. Piroskát ő nem ismerte személyesen. Szántó P.: Képzeljetek el egy lövésektől, tankrobajtól, omló falaktól csattogó novemberi délutánt, amikor én teljes nyugalomban járkálok az utcán, mert lehetőleg nem akarok nyilas házigazdámnál tartózkodni napközben, igyekszem hazafelé, amikor bealkonyodik és azt látom, hogy egy kis, nagykalapos, sötét télikabátos ember, valahogy görbére húzott háttal áll az ajtóm előtt. Jézus Mária, mondom, ez hekus. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és kijött a házigazdám teljes pompájában géppisztollyal és nyilas karszalaggal ékesen. Nyilván ez a kalapos figura már becsöngetett, mire én odaértem. A házigazdám ránk bámult, Kálnoky egy percig sem vesztette el a fejét, összecsapta a bokáját, amit később letagadott, pedig esküszöm, hogy összecsapta, azt mondta, Kálnoky László, miniszteri 20
