Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Szikra János: Nincs érv, Felhőrét, A halálra ítélt menet, Kavics, Az a mondat, Barátom mondja (versek)
Szikra János Nincs érv Nem érvelek s nem térdelek. Indok a Létre — nincs érv a térdre- bukásra. Felhőrét A diófa, az ól, a padlás, a téglakert s a felhőrét között reszketett már kezdetektől minden ősöm minden sejtje, s eljövendő életemnek minden lépte, minden harca, gyönyörkönnye és kudarca, sistergése, tűnt szerelme, minden semmi és lehetne — a padlás, az ól, a téglakert a felhőrét s a diófa között. S én azóta is ott állok mozdulatlan, sorsba-verten a nyárvégi szürkületben, s a Nap egy kései bronzsugárral a tarkómba döf. A halálra ítélt menet 5 ö, e roppant égi szikla, nem tanúskodik soha halandók földi pőrében határtalan úr noha.
/
