Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Kerényi József: A Játékműhely és vidéke (Tízéves a kecskeméti Szórakaténusz)
Kerényi József A Játékműhely és vidéke Bevezető helyett ~m. intér Lajos szerkesztő úr írásra biztató levelének címlécéből értesültem, hogy a Forrás Szerkesztősége a Május 1. tér 3-ba költözött. Ennek a kacifántos új címnek az olvastán jutott eszembe, minden bizonnyal még sokan emlékeznek arra a meggondolatlan és ostoba döntésre, amikor kegyeleti szempontokra hivatkozva — Kecskeméten — Kada Elek utcáját átkeresztelték — pontosabban, tanácsi határozattal elnevezték — Petőfi Sándor utcára. Javaslatomat, amit akkor elmondtam kecskeméti lakosként, majd később budapestiként egy Kecskemétről szóló rádióműsorban, logikusnak találták — és természetesen nem fogadták el. Ezért makacsul most le is írom. Kecskemét ma már világszerte ismert szép városközpontjában Kossuth Lajos és Széchenyi István emlékét terek őrzik. Petőfi Sándornak is teret kell adni! Senki érzékenységét nem bántanánk meg, ha május elsejéről valamelyik utcát, körúti szakaszt stb. neveznénk el; és ezt a jelenlegi Május 1. teret (még leírni sem lehet tisztességesen) a Kossuth és Széchenyi tér szomszédságában Petőfi Sándor emlékének ajánlaná Kecskemét városa. Kada Elek pedig végre kapja vissza méltó helyét, utcáját Kecskemét belvárosában. (Emlékeznek még Kecskeméten arra, hogy ennek az utcának az építését, a „Don-kanyar” megszüntetését az tette lehetővé, hogy Kada Elek még a századelőn városi törvénybe foglalta az itt lévő telkek, házak folyamatos megvásárlását — 60, 70 évre előre látva a fejlődés irányát?) — Szép lenne, ha a világirodalom zseniális gyerekéről elnevezett Petőfi térről, vagy a városépítő, kultúrát őrző és teremtő polgármesterről elnevezett utcáról pillanthatnánk meg a Játékházat. És egyúttal itt emlékezhetnénk jó szívvel a Játékház előtti játszótér megvédésére, e terület beépítésének megakadályozására. Magam úgy vélem, a Bánó házzal együtt ez a kis ház a nagy házak tövében az emberi mértéket őrzi, parcellázza emberi léptékűre környezetét — amíg látszik, létezik. Miért is . . .? A hetvenes évek végén nem négyen vagy öten, csak hárman; Bánszky Pállal és Komáromi Attilával hajoltunk össze a Technika Háza klubjában, beszélgettünk, söröztünk. Itt hallottam először Bánszky Pali tervét: a Naiv Művészek Múzeuma után szeretne egy másik múzeumot építeni, elsősorban népi gyerekjátékok bemutatására. Ennek megvalósításához azonban új telekre lett volna szükség, a kérés az volt, hogy segítsek telket keresni. Mivel azonban a Naiv Művészek Múzeumának szomszédja óvoda volt, folytattam Pali gondolaTízéves a kecskeméti Szórakaténusz Játékműhely és Múzeum 77
