Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Kerényi József: A Játékműhely és vidéke (Tízéves a kecskeméti Szórakaténusz)

A kecskeméti Játékműhely centrális tere a kupolaablakon „bepillantó” madár nézőpontiából

tát: építsük meg ide az új játékmúzeumot, az óvoda telkére. Ez a helyválasztás inspirálta szinte kötelezően, hogy „halott” múzeum helyett olyan házat építsünk, amelynek a fele igazi, hagyományos múzeum-kiállítás, de a másik fele igazi játszótér, amelyet az óvodások, gyerekek várhatóan örömmel vesznek majd birtokba.

így3 egyszerűen, minden előkép nélkül — hiszen hasonló példa nem volt — készítettem el hivatalos megbízás hiányában a Játékház első tervvázlatát.

Komáromi Attila vállalta a pénzszerző lobbyzást, először Hanga Máriát, akkori oktatási minisztert, majd Pozsgay Imrét támadták le a tervvázlattal.

A „félpénzt” — kétmillió forintot — sikerült is megszerezni, de öröm helyett akkor kezdődtek az igazi csatározások, hiszen ez a ház egyetlen illetékes hivatal tervében sem szerepelt.

Amennyire emberi volt a kezdet, számomra rossz emlékű a megvalósulás további története. Jellemzőnek megidézem az egyik keserű epizódot.

Az épület elhelyezésénél a telken lévő fiatal, csemeténél alig nagyobb fákat is meg akartam őrizni. Káromkodtak is geodéta kollégáim, amikor ennek érdekében valóban centizgettük az épület helyét. A kivitelező Vízmű Vállalat becsülettel, gondosan végezte el az alapozási munkát, a fák az épület körül mind megmaradtak. Aztán, amikor az egyik „szabad” szombaton kimentem az épülő házhoz, döbbenten láttam, hogy valamennyi addig megőrzött fát egyszerre kivágta valaki.

Hétfőn tudtam meg: az egyik munkás, gyermekének temetése után, zavarodottan, feldúltan kivágta az addig általa is vigyázva őrzött fákat.

Nem tudtam szólni semmit. Az építkezés folytatódott. Ez már a nyolcvanas évek legeleje volt.

78