Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Legenda Berda Józsefről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Badolik, hogy ugye nehéz most magyar írónak lenni? És Áron te mit feleltél? Hát legalább annyira, mint magyar püspöknek. Hován Lászlóné: Meghívtam őt, lilapereszke gombát vettem, a pereszkegombák rajongója volt, egyébként jó a májusi pereszke, a szentgyörgy pereszke, de ez lila, ez a püspöki gomba volt. Volt egy tisztítós barátja, Németh István, ő is nagyon jó barátságban volt Jóskával, ingyen tisztította neki ez a festő az öltönyeit és egyebeket. Akkor én megfőztem ugyan a gombát, de ő késett, és értünk jött ez a tisztítós barátja, hogy menjünk át, mert ők disznót öltek. Nem voltunk hát otthon és megmondtuk a háztulajdonosnak, hogy hol vagyunk, hogyha jön Jóska, mondja meg, hogy Némethékhez mentünk. Gyönyörű nagy vacsora, minden, igenám de Jóska megjelent felháborodva, hogy ő eljött ugyan, de be van a gyomornedve állítva a gombára. Ügy, hogy haza kellett menni, és megetetni őt a lilapereszkével. Voltak vele egyszer gombázni Szőke Pista, O. Nagy Gábor, Kovalovszky, hoztak egy zsák gombát, jó kukacos gomba volt. Megcsináltam a javát, hát egy hátizsák gombából azért csak lehetett annyit. Jóska kiváló szakértője volt a gombának, úgyhogy attól nem kellett tartani, hogy bármi hiba történne. László Gyula: Mondtad, hogy őt egy éjszakára bevitték a rendőrségre, én erről nem tudtam, én azt tudtam, 56 után az egyik barátját, aki odajárt a Nisselhez, vitték be, méghozzá azért, mert Berda Jóska-verseket találtak nála. És akkor elkezdték Berdára kérdezni, és ő azt mondta, hát ha behozzák ide Berdát, akkora bakot lőnek, az egyetlen nagy magyar proletár költő, hát őt akarják letartóztatni? — én ezt tudtam. Domokos M: Nem fogták le, csak egy ilyen hosszú kihallgatáson ment keresztül, lehet egyébként, hogy ennek a barátnak az ügyében. Tatay S.: Mindenesetre azért kicsit szomorú lehetett nekik, hogy Berdát nem lehet befolyásolni. Nem is azért, mintha Berda erre vagy arra ellenálló lett volna, ő csinálta a magáét és mindenkinek megmondta a magáét, és költőien, szépen megmondta, verset írt belőle, de Berdát formálni nem lehetett. Albert Zs.: Igen, egy nagy művész az kemény egyéniség. Tatay S.: Abból aztán zsdanovista költőt, vagy bármi ilyesmit csinálni nem lehetett. Egyáltalán úgy volt, hogy a kiváló alkotókból valahogyan sehogy se lehetett. László Gy.: Azt hiszem, azért, hogy amit én idéztem az egyik verséből, hogy „Mária országa ismét szabad”, benne volt minden szavában. Ez volt a háttere. Tatay S.: Nem tudom, hogy az vallási átélés lett volna, mert neki a katolikus egyház ornamentikája tetszett inkább, az ragadta magával, de én tapasztaltam, hogy ugyanilyen elragadtatással figyeli és rajong a zsidó szertartásokért. Csodálni tudta mindezeket ^ dolgokat, de ez nem volt se felekezeti se pártállás, az ilyesmi rettentő távol volt tőle. Őt nem lehetett beszervezni se testben, se lélekben sehova. Domokos M.: Ő nem bírta elviselni a korlátozást és a bigottságot sem, meg aztán pláne ezt a zsdanovista, ortodox vonalasságot. Albert Zs.: Ez volt a gyönyörű ezekben az emberekben, akár Tersánszkyban, akár Berdában, hogy lepergett róluk ez az egész, és meg tudtak állni a lábukon. Domokos M.: Nem program volt ez bennük, hanem természet. Tatay S.: És ez a legerősebb. Akiknél program, azoknál lehet. Domokos M.: Azt lehet hajlítani, a természetet nem. Kovalovszky M.: Legkedvesebb helye a Pilisben levő Fekete-hegy volt, ahol egy kis turistaházikó most már emléktáblával is őrzi az ő ottani szíves tartózkodásainak az emlékét, 1963-ban írta meg azt a versét, amelyben fohászkodik, hogy bár csak még egyszer eljuthatna erre a tündéri helyre. Úgy emlékszem, hogy a következő év nyarán valóban sikerült vele még eljutni oda. Miután megpihentünk a turistaház tövében, ebédelgettünk, iszogattunk, majd kiálltunk a hegytető legszélső sziklapillérére, ahonnan csodálatos kilátás nyílik az alant elterülő erdőrengetegre. Amikor ott álltunk, magához szorította görbe turistabotját — mint egy püspöki pásztorbotot, úgy fogta maga előtt — behunyta a szemét, és elkezdte énekelni a főpapi áldást a csodálatos tájra, amely előttünk elterült. Olyan áhítattal, olyan 45
