Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Legenda Berda Józsefről (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Ferenc volt, én voltam a másik lektora és az ügy odáig dagadt, hogy egy miniszteri kollégium egyik napirendi pontjaként be lettünk oda idézve, emlékszem, a Szépirodalmi Könyvkiadóból mi ketten, mint főbűnösök Juhásszal, azonkívül Illés Endre, Réz Pál és az igazgató, Jászberényi József. Köpeczi Béla, a Kiadói Főigazgatóság helyettes vezetője volt akkoriban, hozta a hóna alatt az inkriminált kéziratot, Darvas pedig, mint miniszter, megnyitotta ezt a vésztörvényszéket és odaszólt Köpeczi Bélának, hogy Köpeczi elvtárs, olvassa fel ezt a verset, amiről szó van, ami itt a bűn tárgyát képezi. Köpeczi Béla felolvasta, aztán felolvasott még két-három epigrammát ebből a vitriol ciklusból, mire Darvas a térdét csapkodta a nevetéstől és fölkiáltott: „nagyszerű! hát szó sem lehet róla, hogy ez megjelenjék! Olvasson még Köpeczi elvtárs, olvasson!” Erre Köpeczi végül majdnem az egész kötetet felolvasta, nem volt ez vastag kézirat, Darvasnak egyre jobban tetszett, egyre harsogóbban hahotázott és egyre erőteljesebben és egyértelműen hangsúlyozta, hogy ez nem jelenhet meg. Ezen a kollégiumi ülésen, ezt is el kell mondanom, a történeti hűség kedvéért, ahol nyilván több napirendi pont is szerepelt, nemcsak Berda József költészete, jelen volt Pándi Pál is. Pándi Pál szót kért és azt mondta, szinte szó szerint emlékszem erre, hogy „Darvas elvtárs, hát nem érzi furcsának, hogy éppen mi tesszük rá Berda Józsefre a szocializmusban a sírkövet? Hát lehet ezt a költőt teljesen elnémítani?” Kérdezte, védve tulajdonképpen Berdát, miközben megjegyezte azt is, hogy a Berda-versek pajzánságát és vaskosságát, amely ennek a költészetnek a fősodra, természetesen a szocialista lírán kívülállónak érzi, és azt is megjegyezte, hogy ez az egész egy történelmileg elkésett vagabund lázongás, az ő megítélése szerint, viszont azt se lehet kétségbevonni, hogy Berda baloldali érzelmű költő volt világéletében, a magatartása is ennek felelt meg, úgyhogy azt hiszem, Pándi hozzászólásának volt köszönhető, hogy bizonyos kihagyások árán később mégis engedélyezte a minisztérium ennek a kötetnek a megjelentetését. László Gyula: Sokat jártunk egy vendéglőbe, csütörtök esténként, Niessel nevű ortodox kocsmába a Révai utcába, mert ott pogány tütüt mértek. Azért pogány, mert nem volt megkeresztelve vízzel, az ortodox kocsmában jó bort kaptunk. Nagyon szép társaságot szedett ott össze Jóska, így emlékezem hirtelen, Tamási Áront, Tersánszkyt aztán Janko- vich Ferit, Tatay Sándort, Juhász Ferit, Kassákot. Domokos M.: Voltam én is egyszer, van is egy meghívó nálam, ha szabad, fel is olvasom. Egy ceruzával irkalapra írott meghívót küldött nekem, ezt viszont express ajánlva, mert általában ezeket a cédulákat express ajánlva küldte, rendkívül fontosnak tartotta ugyanis, hogy a címzettek kezéhez kerüljön. Ezt írta: Kedves barátom, holnap februárius elsején szerdán este, csillag, lábjegyzet 8 órától kezdve, gyászolom meg világrarottyantatásom 54. évfordulóját a Révai utca 14-es szám alatt lévő Nissel-féle ortodox kóser étteremben. Nagyon örülnék, ha te is ott lennél s nevemben meghívnád Juhász Ferencet, Vajda Miklóst és Réz Pált. Ölel öreg barátod, Berda József.” László Gy.: Nahát ez az. Aztán később átmegyünk Pajerlihez, az Budán van a Margit- híd hosszabbításában föl a hegyre. Meglátogattuk, mert Jóska nagyon nagy hagyománytisztelő volt, igazán becsületére váljék, Tóth Árpád kocsmáját, ahol az Aquincumi kocsmában-t írta, oda is kimentünk ünnepélyesen, aztán a kirándulásaink, mert nagy kiránduló volt, inkább a fóti kirándulások voltak ismétlődőn visszatérők. A Fáy-féle présházhoz mentünk, ahol előkerült a Fóti dal, meg aztán Németh Kálmán monumentális szobrász barátunkhoz látogattunk el, kitűnő bora volt Kálmánnak. A nevenapján háromnégyszáz ember volt ott, üstökben főzték a birkapaprikást és hát Jóska volt az egyik főszereplő. Egyszer elment Badolik püspök úrhoz és egy idő múlva elővette az aktatáskáját és kivett belőle egy liter bort. Mire a püspök úr azt mondta, tegye csak el, van nekem is borom. Engem is bemutatott Badoliknak, kint Máriaremetén. Megérkezik Badolik, kiszáll, rámutat az autójára, azt mondja, hát ez a mozgó börtönöm. Aztán néhány szót beszéltünk, és még azt is tudom, hogy Tamási Áronnal együtt meghívott minket, én nem tudtam elmenni, mert éppen szigorlat volt, és kérdeztem Árontól, hogy na mi volt. Kérdi 44
