Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 3. szám - Féja Endre: Egy kapcsolat dokumentumai - Kós Károly: Levelek Féja Gézához
tehát Kemény Jánosnak sem volt ebben semmi része. (Sőt, azt sem tudtuk akkor, hogy Kemény János a világon van.) A vécsi „Helikon”-nak nevezett szabad írói munkaközösség a Céhtől függetlenül született 1926-ban, és ebben valóban oroszlánrésze volt Kemény Jánosnak, a vécsi írói találkozók házigazdájának. E vécsi írói közösségben született meg az „E. Helikon” folyóirat indításának gondolata. A kiadást aztán a már akkor élő „E. Szépmíves Céh” vállalta a maga jószántából, és a maga erejével és áldozatkészségével 1928-ban meg is valósította anélkül, hogy Kemény Jánostól vagy bárki mástól ahhoz anyagi áldozatot kért vagy kapott volna. Egy további passzusban ezt írtad: „Felmerült az irodalmi vezérség kérdése; egyesek Bánffy Miklóst kívánták az élre, mások Benedek Elek mellett kardoskodtak. A Helikon „vezérkara” úgy döntötte el a kérdést, hogy Benedek Eleket nem hívta meg az első marosvécsi találkozóra.” E megállapítással szemben a valóság ez: 1. A vécsi „Helikoni írótalálkozók” értelmi szerzői, kitalálói (egészen függetlenül az E. Sz. Céhtől): Kuncz Aladár és Bánffy Miklós voltak, akik a megvalósításhoz — szükségszerűen — Kemény Jánost (a vécsi kastély tulajdonosát és a találkozó házigazdáját) vonták be maguk közé. Ez volt az a „vezérkar”, mely összeállította azoknak az íróknak a névsorát (évről évre), akiket aztán Kemény János baráti találkozóra vendégül meghívott. Elsőízben 1926-ban, tehát két évvel a „Céh” megalapítása után és attól egészen függetlenül, sőt tudtán kívül. 2. Hogy a „vezérkar” az ún. „vezérkedés” kérdésében mit, vagy mit nem spekulált, azt persze én nem tudhatom, viszont azt annál inkább, hogy Benedek Eleket Kemény János igenis meghívta a vécsi találkozóra, mert — miután személyes meghívó levelére a kért választ nem kapta meg — Bánffy Miklóssal ketten kerestük fel az akkor Kolozsvárt tartózkodó Benedek Eleket, hogy a netalán elkallódott meghívó levélen kívül személyesen is átadjuk neki Kemény János meghívását. Benedek Elek azonban, azzal az indokkal, hogy ő csak elnökképpen vehetne részt a találkozón, s miután ez nem volt számára biztosítható, nem fogadta el a meghívást. (Itt jegyzem meg, hogy a vécsi találkozónak nem volt semmiféle szervezete, alapszabályai, tisztikara stb. Tehát nem volt vezére, illetve elnöke sem; a 3 napos találkozók megbeszélésein sorban korelnökök és körjegyzők fungáltak, és Bánffy Miklós még korelnökséget sem vállalt. Hogy miért volt ez így, annak akkor komoly oka volt, s hogy így volt az helyes, azt a gyakorlat igazolta.) * * * Kedves Gézám! Megbocsáss, hogy egyszerű baráti köszönő és üdvözlő levelemet ilyen ide nem való tartalommal talán feleslegesen megszaporítottam, de bevallom, bosszantottak ezek a már-már a köztudatba begyökerező jóhiszemű (de sokszor szinte szándékosnak tűnő) történeti tévadatok (vagy tévedések?). Még egyszer hálás vagyok, hogy megírtad könyvecskédet, s én olvashattam is azt, és kívánok Neked jó egészséget, jó munkát és minden jót igaz régi barátsággal. Kós Károly 28
