Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Sárándi József: Arcaid (Féja Géza emlékének)

Légszomjad aztán (sokunk légszomjának jelképeként) egyre fojtogatóbban jelentkezett. Hasztalan kúráltad magad Mátraházán, s az Adria menti halászfalvak csöndes panzióiban, a tüdődben püffedő daganat kórházba kényszerített. A Kútvölgyi négyágyas „fogdájában” kínlódtál az utolsó nyáron. Ott a gutaütéses hőségben folytatódtak búcsúzkodó beszélgetéseink. Nem voltak kétségeid jövő- det illetően. Én pedig nem traktáltalak kegyes vigasz-hazugságokkal, hiszen tudtam nem félsz a kaszás csontmikulástól. Mikor érkeztét sürgetve róla beszéltél, hallgattam, s a már nem emberi fájdalmak láttán azt kívántam: ha nem érne „jó halál”, a rám mért szenvedést majd jellemed szerinti férfikeménységgel viselhessem. A megpróbáltatásnak is van legeslegje. Utolsó találkozásunkkor (hetvennyolc idegbeteg augusztusának elején) apád öngyilkosságát hoztad szóba, s a vadászfegyvert, mely ha a kezed ügyében lenne .. .

Néztem a megtöretéstől szinte már áttetszővé véknyult testet, s a szemed ép, gyermekien tiszta kékjét. Néztem a lélek szeretet-vágyó, s kibocsátó prizmáját, mely utolszór még engem is fókuszába vont. Búcsúnkkor saját termésű vajkörtéből ígértem kóstolót legközelebbre. A Moszkva tér felé menet egy hirtelen eleredt felhőszakadásban ronggyá áztam, s az esővíz örökre elmosta a nyomokat, együtt a hozzád vezető útiránnyal. A kóstolóból persze nem lett semmi. Valamitől máról-holnapra lerohadt a körte. Te pedig sorsoddal megbékélten, kiléptél a bajoktól szétzüllött porhüvelyből, hogy a Kozmosz egyetemes polgára légy.

Öreg, ha látsz engem valahonnan, figyeld működésem! Aztán majd egy égi kiskocsmában megvitatjuk a dolgot, s jókat „veszekszünk” megint, az Isten termelői borát iszogatva . . .

Engel Tevan István: )yMi oka, hogy Magyarországban a játékszíni mesterség lábra nem tud kapni?”

22