Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Czine Mihály: Olvasónapló (Sütő András könyve; Bözödi György: Halott-világítás; Erdélyi március - Reményik Sándor válogatott versei)
Elmentek, de a maradókat hűségre kötelezik. Aki a nyitott sírnál beszél, annak az életet megtartó értékekre kell figyelmeztetni. Végleges érvénnyel, lényeges gondolatokat fogalmazni; összegezve mindent, ami az eltávozottat meghatározta. A ravatalok mellett Sütő András a személyes sorsokon keresztül a nagyobb közösség sorsáról is beszél. Az egyes pályákra visszatekintve hányatott életeket, kiteljesedés helyett torzókat, „befagyasztott nyelv- és irodalomteremtő vállalkozásokat látott. De ezek a kidőlt égtartó emberek mégis csak egy nagyobb közösség életét vitték tovább, és öltöztették újból és újból reménybe. Sütő András ravatal melletti tűnődései az életért való további küzdelmet sugallják. Nagy Lászlóról írta, de az ő müveire, minden írására, gyászőrségben való tűnődéseire, egész munkásságára is igaz: gyarlóságaink elé dobban „konokságedzőnek, biztatásnak, eszmélte- tésnek, kötésnek, oldásnak, nyelvünk fölé virrasztó dajkának és emberségnek minden lehetséges embertelenségben.” Tűnődései nem csak a személyes gyászolóknak szólnak, de az egész anyanyelvi közösségnek. Úgy hangzanak, mint a siralmas mélységből kesergő zsoltárok, a Te benned bíztunk, a Kiáltásom halld meg Isten. Halld meg nagyvilág, hallgassátok meg minden népek. Magaslatért, fényért, életért perlekednek gyászőrségbeli töprengései. S olyanféleképpen emelgetik a hallgatók, illetve az olvasók lelkét, mint a Biblia, mint Szenczi Molnár zsoltárai: lehet remény, lehet szabadulás még a babiloni fogságból is. Csupa seb, csupa vérzés, égő líra mindenik gyászőrségbeli tűnődés, önszívén zuhogtatva át a meghaltak szóval már-már kimondhatatlan kínjait is. S a hozzájuk tartozó közösség reményeit. Ahogy a jó tiszteletesek a koporsó mellett is a feltámadás igéit hirdetik. Sütő András gyászőrségbeli tűnődéseit is a lakható otthon álma motiválja. Hogy otthon legyünk a világban —, mint már Tamási Áron székelyei is óhajtották. „Otthon — mondja tovább Sütő András az Ábelek vágyát —, s önmagunkkal azonosak. A kinyújtózkodás gerincropogtató szabadságában, magasabbra tolt mennyezettel és szemöldökfával; a tékapolcon könyvvel, érthetővel, a cinterem füvén Bartók-dalla- mot vezénylő óvónővel, iskolával — palatáblással s a legmagasabbal —, jó mesterséggel . . Otthon a hazában. Otthon a világban. Ilyen emberi, ilyen tiszta Sütő András szándéka — vágya az Omló egek alatt. Még megtaposottan, szemkiverten is azzal a maradék reménységgel; újra jönnek, mindig lesznek égtartó emberek. S tisztuló egek alól szólhat majd az ének. Sütő András könyve, az Omló egek alatt, az életművet bemutató sorozat második köteteként jelent meg. Ablonczy László gondozásában, a Szépirodalmi Könyvkiadónál. Bözödi György: Halott-világítás Bözödi György a Székely bánja szerzőjeként él leginkább az emlékezetben; a legjobb erdélyi irodalmi szociográfia szerzőjeként. A balladák és mesék tájainak vélt Székelyföldről adott keservesen igaz, szemléletfordító képet, abban a meggyőződésben, hogy „reménységünket önmagunk erejébe kell vetnünk, nem a mások segítségébe, és belső erőt csak úgy nyerünk, ha megtisztítjuk szemléletünket és közelebb visszük a valósághoz.” Olyan fényesen mutatkozott be eme könyvével az akkor 25 esztendős Bözödi György —1938-ban jelent meg a Székely bánja —, hogy művészete, munkássága más területeire olykor-olykor még hűséges olvasói is csak nagyjából figyeltek. Pedig a lírában és az epikában is érdemes csapásokat tört. A jó szemű esztétákat és írókat már Bözödi György első, folyóiratban publikált novellái meglepték és elbűvölték. Meglepték és elbűvölték, a hangjukkal, a művészi bravúrjukkal, a szociális vonatkozások újszerű felmutatásával. Móricz Zsigmond Bözödi Györgyöt kérte, hogy kísérje el Erdély-néző úján, Gaál Gábor Bözödi Györgytől várta az erdélyi kisebbségi regény megteremtését is. Okkal. Mikor Bözödi György első novellái megjelentek a Helikonban és a Korunkban, az erdélyi irodalomban szinte virágkorukat élték a romantizáló tendenciák; Ábelek és Uz Bencék vetélkedtek, „ki a valódibb, ki hoz le több havasi illatot és romantikát a Hargitáid
