Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Virág Zoltán: Stratégiai állapotok Balázs Attila Cuniculus című regényében
mének következtében válik birtokosává a mások történetéből kinyerhető, mítosszá képezhető valóságdarabkák tárházának, és a nyúl multiplikációinak közvetítésével életre hívott vagy megkonstruált eszmetörténeti, kultúrtörténeti, tudománytörténeti események össze- (szét) átrendezhető hagyományának. Megyeri Bandiban/Nusziban egyúttal egy médiumra is talál, olyan segítőre, aki képes közvetíteni a világ térbeli, időbeli, tárgyi és szellemi viszonyai között, hiszen a nyúl alakjához az emberiség egyetemes kultúrkincsének szinte minden régiójában többféle mágikus és mitikus hiedelem, jelentés és interpretáció kapcsolódik. A nyúl históriájának egymásra rakódott történeti rétegeiben keresgélve az észak-amerikai indiánok mitikus korképzetére érdemes kitekintenünk. Az indiánok, hasonlóan a kínaiakhoz, úgy gondolták, hogy a Holdon egy nyúl él, akit az égitesttel azonosítva ősapának tekintettek. A Nagy Nyúl (mezei vagy üregi) egyben a Föld létrehozója is. Mindig az emberek pártján álló jó szellem, aki segít mindenkin, s eközben kalandokon megy keresztül, mialatt fény derül lustaságára és szemtelenségére is. Az indián mitológia zoomorf vagy egyidejűleg antropomorf alakjai (Nyúl, Holló stb.), akik egyesítik magukban a világ teremtőjének és egy kultúrhősnek a funkcióit, különféle szerepekben lépnek fel, rendelkezve a legkülönfélébb átváltozási képességekkel. Kettős természetű, zoo-antropomorf figuráik általában totemlények is az indiánoknál, hiszen emberi arculatuk szinte mindig túlsúlyban van, s rendszerint meghatározott csoportokkal, közösségekkel kapcsolatban szerepelnek. A „totem” kifejezés az odzsibve indiánok nyelvén „nemzetséget” jelent, s ha elfogadom, hogy a Cuniculus története egy család története, sőt többféle értelemben eredettörténet is, akkor a regényben egy sajátságos totemisztikus karakter (a nyúl anyai ágon kerül a családhoz, a vele való hasonlóságnak és azonosulásnak különféle formáit lehet elkülöníteni, előjogokat élvez és kiváltságos tagja a családnak, állandóan visszatérő szereplője az eseményeknek stb.) megjelenését ismerem fel. A nyúl priváttörténelmébe való belépés a regényben egy szinte feldolgozhatatlan, kibogozhatatlan história számtalan részletét kínálja fel, vagy rejti el szem elől minden pillanatban. Ez a széles, többszörös rétegű kultúrhistorikus tartomány (melynek rézbőrű vonatkozásait részletezni próbálom) regénybeli felnyitásakor „szabadjára engedi” a saját léttér megszerzéséért igyekvő nyulat, aki önállóan „dolgozni” kezd, és számos oldalról megközelíthető, összetett személyiségét kibontakoztathatja az az Önműködő transzfigurá- ciós mechanizmus, amely valóságos versenyfutássá, a nyúl irányváltásainak kényszerű követéséhez idomúiévá változtatja a történetet, befolyásolva ezzel a mesélés és komponálás stratégiáit. A Versenyfutás az üreginyúllal című indián mese (in: A mesemondó szikla. Móra Könyvkiadó Bp., 1969. 46—49.) igen szemléletesen mutatja be az üreginyúl módszeres küzdelmi stratégiáját. Elképzelésem szerint, a Cuniculusban pontosan ehhez hasonló a nyúl rendszeres megjelenése. Az állat a történet különböző pontjain felbukkanva „kordában” tartja a csapongó mesélőkedvet és összefüggővé formálja a szerteágazó történetet, mert feltűnéseikor a történetmondó újra és újra folytatja a nyúl megkezdet történetét is, amely jónéhány változáson megy keresztül a regényben, a tudományos eredetmagyarázattól az állat domesztikációjának kérdésein keresztül, egészen a háziasított egyedek táplálásának szakszerű módozataiig és tovább. A Cuniculus szövege a tematológiai sokféleség és a kikényszerített közlési módszerek változatainak ellenére nem válik mégsem kaotikussá. A nyúl üregeinek a „szövegszerkezet alatt kifúrt hálózata” és az állat előbukkanásai foglalják egységbe az elkülönülni látszó részeket. A nyúl nyomainak vizuális tanújelei (a tipográfiai elrendezés bizonyos betéteit az állat hátrahagyott, helyzetét mutató nyomaiként is lehet értelmezni), valamint a különféle közlési formák variációgazdagsága, az egymást követő stílusbukfencek, mind-mind ugyanabba a komplexitásba épülnek be, és a nyúl kiemelt szerepével, meg a vele való küzdelem mesélői viszonyának ellenlépéseivel, teljes értéküket a mű összefüggésében nyerik el. Ezek a tények valójában a mesemondás archaikus irodalmi tradícióinak szerzőnk 82
