Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Virág Zoltán: Stratégiai állapotok Balázs Attila Cuniculus című regényében
azokra nagyon is jellemző térelhelyezéssel és időmeghatározással a Cuniculus története. Megyeri Bandi tragikus pusztulásának mementójával lehetőség nyílik arra, hogy a történetmondó mesélni kezdjen. A megsemmisülés képzete, mint az elbeszélésre alkalmat adó indítóeffektus, könnyen felismerhető irodalmi reminiszcencia, és e nyilvánvaló kapcsolaton kívül mindvégig bőségesen (és szándékosan) kínálja a hagyománymegtaláló előnyöket a Cuniculus, az olvasó kezébe adván nyelvi megformáltságát, „mítosszászervező” próbálkozásainak regényírói tradícióját felismertető támpontjait, hiszen a nézőponttechnika változatainak kiaknázása, a kronológia felbontása, a nyelvi beszédmódok váltakozó használata, a mozaik- és montázstechnika meg a kollázsolás, az önéletrajzi ihletés, a tér- és időbeli viszonyok kimeríthetetlensége, az ironikus leírások és a sajátságos költői próza gazdagsága, a „húszas-harmincas évek nagy amerikai generációjának tagjaival, William Faulknerrel, John Dos Passos- szal és Thomas Woolffal rokonítja” (Mák Ferenc) leginkább Balázs Attila alkotói eljárásának megoldásait. Bizonyos, hogy ezzel egyáltalán nem lehet kimeríteni az ajánlkozó lehetőségeket, hiszen ahogy már valaki nagyon okosan felfigyelt a Cuniculusban olvasható James Joyce-imitációra (Az ifjúkori önarckép című regény mesei kezdetének parafrázisáról van szó), fel lehet ismerni több ilyen összefüggést, elidőzve és kalandozva az irodalom kánonjának közismert lelőhelyein. E hasonlóságok, kapcsolódások és párhuzamosságok a számba vehetőségen kívül azért fontosak, mert felhívják és ráirányítják a figyelmet egy olyan résztvevőre, aki az állatirodalom, a folklór és a képzőművészeti alkotások gyakori figurája, szinte minden kultúrában ismert reprezentása. A Cuniculus kitüntetett helyzetű szereplőjéről, a nyúlról van szó. A Cuniculus írójának és történetmondójának személyazonossága sejthető, és a nézőpont, az idősíkok el- meg visszacsúsztatásaival, hol a gyermekkort ismerjük meg leginkább Oszihoz, a nyúlhoz, de az apához, anyához, nagyapához, Gizihez, Uci nénihez stb. kapcsolódó, megélt gyermeki gondolatokból, élményekből, hol pedig a mesélői alaphelyzetből következő, bekapcsolódó és egymás mellé rendelődő számtalan történet rekonstrukcióját, illetve a rekonstruálás befejezhetetlen kísérleteit, betétmeséket, különféle közlési formák megnyilatkozásait kapjuk a szellemes, gátlástalan és hipertrofikus mesélőkedv jóvoltából egy családtörténet gerincéhez fűzve, bizonyos asszociációsorok láncszemei segítségével odaillesztve. A nyúl kedves és megértő partner Őszi mellett. Az idősebb fiútestvér számára a kifigyelés, meglesés alanya lesz az irigyelt páros. A padlás a képzeletek birodalmaként és a lázas kutatókedv ideális lelőhelyeként a kukucskálás alkalmas bázisává válva, a másik kettő játékából örökre kimaradt harmadik játszótereként fontos szerephez jut. Az itt talált tárgyak, kacatok, könyvek, az udvaron és a ház körül zajló események megválaszolandó kérdéseket vetnek fel minduntalan, amelyekre szükséges megtalálni a választ. Nuszi „óriási jellembeli fogyatékosságának”, a beteges kíváncsiságnak (amely tulajdonképpen a nyúl egyszerű, tragikus halálának okozója) az eredetére és a magyarázat megtalálására a padláson felfedezett könyvek (Állattenyésztők kiskönyve, Biblia, Orvos a házban) egyike szolgál segítségül: „kutatva vettem és lapoztam fel az ÁLLATTENYÉSZTŐKET. A kisállattenyésztőknek szóló részben akadtam rá a címre: A HÚSNYÚL TENYÉSZTÉSE ÉS TARTÁSA. Alcím: A HÁZINYÚL EREDETE — elsősorban az érdekelt engem.” A nyúl fajtatörténetének eseményei körvonalazódni kezdenek a felfedezőmunka nyomán. Kiegészítő források számba vételével az eredettörténet pillanatai elevenednek meg a nyúl genealógiájának feltárása közben. „A házinyúl vitathatatlan őse az üreginyúl, tudományos nevén ORYCTOLAGUS CUNICULUS, vadon napjainkban is egész Európában elterjedt. Egy igen elharapózott téves állítás szerint a házinyúl őse a szintén vadas színű mezei nyúl, amely a házinyúlnak rokona ugyan, de nem őse — ezt a legújabb, korszerű eszközökkel végzett kutatások megdönthetetlenül bebizonyították. Tehát: a házinyúl őse kizárólag az imént említett üreginyúl, az Oryctolagus cuniculus.” A Nuszi és Őszi kapcsolatáról odatartozóan, de mégsem közéjük tartozóan tudomást szerző, kívülről figyelő dédunoka/unoka rabja a saját kíváncsiságának. Érdeklődő figyelni
