Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Virág Zoltán: Stratégiai állapotok Balázs Attila Cuniculus című regényében
Virág Zoltán Stratégiai állapotok Balázs Attila Cuniculus című regényében í. <4. -A. minden bizonnyal több olvasónak szánt irodalmi alkotások címközleményeikkel válnak szövegként azonosíthatóvá. A cím általában valamilyen funkcionális kötöttség (tájékoztatás, utalás, hovatartozás, besorolás stb.) jelölője. Amennyiben műfaji megjelölések árnyalják vagy egészítik ki, akkor ezek értelmezői segítségükkel az aktuális műveket a szövegek bizonyos típusaiba rendezik be úgy, hogy alkotójuk nevéhez kapcsolják, de egyben, diszkretizálva, önállósítják is azokat. Ez a feltételrendszer azonban könnyedén félrebillenthető. A kellőképpen talányos és meglepő címadás, amely egyértelműen utal a szöveg tartalmára, sőt eközben úgy tesz, mintha tekintettel lenne az olvasóra a hős nevére szorítkozván, esetleg a műfajról végül vallva színt előttünk, képes erre. Ilyen kimozdítással szembesíti minden olvasóját Balázs Attila írói bemutatkozásának talányos műve a Cuniculus, mert az elején nincs műfaji önmegjelölése, nélkülöz mindenféle intencionális kötetszerkesztői kiegészítést, de másféle segítő útmutatást sem tartalmaz könnyítésül. Számtalan esélyét kínálja így valamely lehetséges irodalmi sorba illesztés elemző szándékainak és próbálkozásainak. A Cuniculus 1979-es, kétezer példányszámos megjelenését kísérő recenzens megnyilatkozások sorra igyekeztek meghatározni Balázs Attila több száz oldalas, különös szövegének műfaját. „Kísérleti regény”, „regénytelen regény”, „regényroncs”, „regény helyett írt könyv”,... és még lehetne idézni a különféle, diszharmonikus verziókat, amelyek számszerű nagyságrendje és kontrasztja meglehetősen gyanúébresztő írói bemutatkozásának és „rangszerzésének” különlegességét, írásművészetének meglepően izgalmas jelentőségét illetően. 2. A Cuniculus széttartó, fragmentális szerkezete, szövegének elágazásai és visszakanyarodá- sai, a stílusparodikus elbeszéléstechnika és meglepő hangvétel, az elhanyagolhatatlan •vizuális betétek, mind-mind ismertetőjegyei, egy a regény hagyományos formaszerkezetét „aláásó”, elbontó és szétmorzsoló poétikai eljárásmód gondos, a legapróbb részletekre is kiterjesztett megvalósításának, sőt megerősítik ezt egy „erőteljes, ironikus-groteszk magatartás” (Thomka Beáta) kialakításával. Ez a viselkedésforma egy karakterisztikus és kifejezetten régi irodalmi beszédmódba ágyazottan jelenik meg és vonul végig következetesen a regényben. „Abban az időben az emberek, pontosabban a férfiak — még vagy már — fenn nagyon bő, lenn nagyon szűk nadrágban jártak, és hegyes orrú, lyukacsos cipőikkel kopogtak ott, ahol volt min kopogni, a nők sávos selyemharisnyáikban egyensúlyoztak tűsarkú cipőikben, a gyerekek meleg időben spilhózniban játszadoztak, a macskakövekbe ágyazott sínpárokon pedig villamosok dübörögtek” — indul a mesékhez hasonlóan, sőt 80
