Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)
meghatározás kérdése. Etiópiában az, aki kap egy marék gabonát és egy bögre vizet, nem számít éhezőnek, pedig hát ez tulajdonképpen az auschwitzi normát sem éri el! Ilyen helyzetben Mengisztu az állami kiadások több mint 70%-át fegyverekre költötte. Az országnak nincs devizája, nincs miből élelmiszert és más árut importálnia. Az infláció igen magas, a bérek be vannak fagyasztva. Beszélgettem az itteni egyetem egyik professzorával, aki 18 éve ugyanazt a fizetést kapja, s hasonló a helyzet sok más intézménynél és vállalatnál. Falun úgy élnek az emberek, mint ezer évvel ezelőtt. Ha a parasztnak van egy darabka földje, faekével szántja. És azt az ekét is, néha kilométereken át, a hátán cipeli, mert a szekér egy átlagos paraszt számára elérhetetlen luxus. Etiópia nyomora! Pedig most, az esős évszakban (július—augusztus), ha fölötte repül az ember, olyan zöld az egész ország, olyan gazdag — potenciálisan! Ez év júniusának elején megrendezték Addis Abebában a Conference for the Peaceful and Democratic Transicion in Ethiopia című konferenciát. 24 olyan párt és szervezet képviseltette ezen magát, amelyek Mengisztu rendszere ellen harcoltak. Ez volt az első ilyen típusú konferencia Etiópia történetében, hisz a császárság alatt nem voltak itt semmiféle pártok, Mengisztu idején pedig csak egy párt volt — a kormányzó marxista —leninista Workers Party of Ethiopia (mely vezére szökése után eltűnt a föld színéről). Az egyik résztvevő mesélte nekem, hogy a vita azzal kezdődött, milyen nyelven folyjék a tanácskozás. Végül is megállapodtak, hogy a konferencia nyelve az amharic és az angol lesz. A konferencia elfogadott egy, az alkotmányt ideiglenesen helyettesítő dokumentumot: The Charter of Ethiopia. Az országban a legfőbb hatalmat két évig (vagyis a választásokig) a The Transitional Govenment Consisting of a Council of Representatives and a Council of Ministers fogja gyakorolni. A konferencia, amelyen a jelenlegi államfő — Meies Zanawi — elnökölt, azt is elhatározta, hogy Eritreának saját ideiglenes kormánya lesz, két év múlva pedig ebben a tartományban népszavazás dönti el, hogy Eritrea Etiópia része marad-e, vagy független állammá válik. A konferencián részt vevő szervezetek hivatalos elnevezése „nationality movements” volt. Valójában etnikai, nyelvi alapon jöttek létre. Ez kifejezésre jutott nevükben is, pl. „The Gurage Nationality”, „The Hadiya Nationality”, „The Wolaita People’s Representative” stb. Hailé Szelasszié családját négy csoportosulás is képviselte. A konferencia után közeledés indult meg a különféle szervezetek között. Tanúja voltam, amikor az Oromo lakosságát képviselő öt párt paktumot írt alá egy közös front megalakításáról. Jómagam Mrs. Sadako Ogata — United Nations High Commisioner for Refugees — jóindulatának köszönhetem, hogy Etiópiában vagyok. Mrs. Ogata tapasztalt, okos, energikus asszony, aki maradéktalanul a modern világ szerencsétlen menekültjeinek (refugee) szenteli életét. A regionális konfliktusoknak ezek a vétlen áldozatai szétszóródtak az egész világon, s nagymértékben (néha kizárólag) annak köszönhetik létüket, hogy a nemzetközi összefogás segítséget nyújt nekik. Ennek a segítségnyújtásnak a szervezésével foglalkozik az egész földkerekségre kiterjedő méretekben Mrs. Ogata és áldozatkész, önfeláldozó munkacsoportja. Első repülőutunk Addis Abebából északkeletre, Szomália határának közelébe vezet. Jijigában landolunk (itt rendezik évente egyszer Afrika állítólag legnagyobb tevevásárát), aztán még egyórányit, vagy talán többet, egy szörnyen kátyús sivatagi földúton teszünk meg, mire eljutunk a menekülttáborba, amelyben mintegy 250 ezer Szomáliái lakik. Ezek az emberek a Szomáliában három éve dúló polgárháború rémségei elől futottak idáig. Főleg Hargeysából és környékéről jöttek, vagyis Szomáliának abból a részéből, amely régebben brit gyarmat volt Somaliland néven. Itt, a táborban hulladékanyagokból összetákolt fészerekben laknak. Napi élelmiszeradagjuk: fejenként 3 liter víz (3 liter mindenre — ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra — ebben a trópusi melegben!), és fél kiló mag (pl. gabona, bab, kukorica). Néha kapnak egy kevés olajat, egy kevés cukrot. Húst, zöldséget és gyümölcsöt sosem kapnak. A legnagyobb, legtragikusabb gond ezen a sivatagi 36
