Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)
„valakihez a Dergueból”. Fölhívtam a számot, beszéltem valakivel, engedélyt kaptam az utazásra, de hogy kivel beszéltem, a mai napig nem tudom. Még megkérdeznem sem volt szabad! Rövidesen olyan hírek kezdtek keringeni, hogy a Derguen belül konfliktusok dúlnak, s ezek gyakran véres leszámolással végződnek. A palota, amelyben a Dergue tanácskozott, lőporszagtól bűzlött. A belviszályok első áldozata a forradalom vezetője, Andorn tábornok lett. Saját rezidenciájában lőtték le. Utódja, a nyugodt, szerény Teferi Bentu tábornok lett. Alig két évvel élte túl elődjét — 1977 februárjában végezték ki. Helyettese, Atnafu Abate ezredes 9 hónappal később ugyanúgy végezte. Ahogyan az minden forradalomban lenni szokott, azok, akik a forradalmat sikerre viszik, ritkán válnak győztessé. A végső győzelmet mások aratják, a harmadik erő, amelyik a régi rend romjain bontakozik ki. Etiópiában is ez történik. Most, hogy a liberális tábornokok eltávolították a tehetetlen császárt, hátuk mögül fokozatosan előtérbe tolakszik ez a harmadik erő — egy fiatal, alacsony és karcsú, nyugtalanul, idegesen gesztikuláló tiszt: Mengisztu Haile Mariam. Mengisztu a véreskezü diktátorokra általánosan jellemző tulajdonságok közül hárommal is rendelkezik, nevezetesen — beteges hatalomvággyal, a személyi intrikákban való rendkívüli jártassággal, az erkölcsi gátlások teljes hiányával. Miközben a Dergue többi tagja elvész a belső intrikák útvesztőiben, s többségükben életükkel fizetnek (kivégzéseik egymást követik, Hailé Szelasszié egykori palotájában a halálorgia egy percre sem szünetel), úgy tetszik, egyedül Mengisztu őrzi meg hidegvérét és éberségét. Minden nagyobb kivégzés után följebb jut egy fokkal. Kivégezteti legközelebbi munkatársait. Egy napon a helyi „The Ethiopian Herald” c. újságban láthatjuk egy fényképen Mengisztut, amint mosolyogva beszélget egy tábornokkal, másnap meg azt olvassuk, hogy az illető tábornokot kivégezték. A vezetésben uralkodó terror az egész városban terrorhangulatot szült. Este csak úgy volt szabad autón közlekedni, ha belül égtek a lámpák. Éjjel lövések hallatszottak, reggel az utcákon holttesteket láttam. Kik voltak az áldozatok? Egyetlen ember mondja csupán, hogy biztonságban érzi magát, és ő valóban testőrök nélkül jár — a szovjet nagykövet. Egyébként leggyakrabban Mengisztuhóz tart. Mengisztu, akinek nincsenek gyökerei egyik etiópiai nemzetiségben sem, aki saját hadseregében végez tisztogatást, a hozzá legközelebb álló emberek között, akire ellenszenvvel tekint az ortodox egyház és Afrika, külföldön keres támogatást. És meg is találja azt — Moszkvában. Mengisztu és Moszkva között ideális érdekazonosság alakul ki. Mengisztu hatalmas szövetségesre és protektorra tesz szert. Moszkva pedig, éppen Egyiptom elvesztése után, Etiópiában fedezi föl a maga legnagyobb afrikai esélyeit. És ez a felfedezés — teoretikusan — helyes. Etiópia elhelyezkedése stratégiai szempontból igen fontos. Fővárosában található az összes összafrikai intézmény. Az országban nincs egyetlen politikai párt sem, amely Mengisztu ellenzéke lehetne. Nincs idegen tőke. Nincs középosztály. A társadalmat szegény parasztok alkotják, akiket meg lehet nyerni a földreform ígéretével és annak reményével, hogy kapnak egy pár cipőt és egy adag indzserit (helyi étel), ha beállnak a hadseregbe. Innen kezdve minden úgy alakul, ahogyan egy átlagos marxizmus—leninizmus alapfokú tankönyvben le van írva. Mengisztu létrehozza a kormányzó marxista—leninista pártot (The Workers Party of Ethiopia), melynek ő lesz a főtitkára. Barátsági szerződést ír alá a Szovjetunióval (1978). Megalakítja az ún. népi milíciát, melyet a hadsereghez csatol. így jön létre a félmilliós etióp hadsereg — a fekete Afrika legnagyobb hadserege, s ennek élén maga Mengisztu áll. Végrehajtja a földreformot a szovjet modellnek megfelelően, semmibe véve a helyi adottságokat. A paraszt kap ugyan földet, de nem kap hozzá vizet, s azonkívül nincs is mivel fölszántania — túl szegény ahhoz, hogy ökre legyen. Az országban mindenütt — az utakon, a városokban, a falvakban — csillagokkal, sarló-kalapáccsal és 31
