Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Választás Montaigne és Caesar között (Ryszard Kapuscinskival beszélget Kovács István)

-És a hajdani legendás hírű illegális könyvkiadók, amelyek a szellemi ellenállás legfőbb bázisai voltak a nyolcvanas évek Lengyelországában, s oly fontos szerepet játszottak a rendszer lebontásában?- Paradox jelelenség, hogy e forradalomnak mindazok a kiadók is áldozatai lesznek vagy lehetnek, amelyek az előkészítésében oly állhatatosan részt vettek. Igen, az egykor konspirációs viszonyok közepette virágzó könyvkiadóknak az oly hőn óhajtott változás kihívásaiba ütközve kemény harcot kell folytatniuk a puszta fennmaradásért. A másik oldalon a hivatalos mammutkönyvkiadó vállalatok képtelenek létezni felduzzasztott apparátusukkal az új szerkezetben. Ebből a válságos helyzetből kell kinőnie egy teljesen új rendszernek. A lengyel helyzetet elemezve bátran állíthatom, hogy ez egy viszonylag rövid folyamat...- Miben gyökerezik az optimizmusa?- Egy évvel ezelőtt még kétségbe ejtett bennünket a jobbára nyugati krimi-, horror-, pornográf-könyvek áradate, amelyről azt hittük, alapjaiban mossa el az igazán értékes könyvek piacát... És mit tapasztalunk ma? A könyvesboltokban ismét megjelentek az általunk becsült, jó könyvek, azok is, amelyek nálunk korábban cenzurális okok miatt hivatalosan nem láthattak napvilágot. Szép számmal találhatók olyan könyvesboltok, amelyek kirakatukkal egyértelműen az értékes irodalomra hívják fel a figyelmet. Kiderült, hogy a bennünket riadalommal eltöltő ponyvairodalom rövid idő alatt kielégítette az évtizedek tiltásaival elfojtott igényeket. Ez iránt az irodalom iránt ugyanis a látszat ellenére rendkívül korlátozott az érdeklődés. Inkább azok vásárolták, akik általában nem olvasnak szépirodalmat, s így nem is lesznek hűséges könyvbarátok.

Az irodalmi értékek hívei hűséges olvasók. Ha viszonylag olcsón hozzájutnak a könyvekhez, továbbra is rendszeres vásárlóik maradnak.- Tehát Ön szerint átestünk a gyatra irodalom megjelenése és burjánzása által kiváltott hideglelésen?- Igen. A könyvpiac apránként normalizálódik, olyan lesz, mint bármelyik nyugati országban. Ahol az ilyen irodalomnak, meg az olyannak és amolyannak is helye van. Egyensúly áll fenn kínálatuk között. Van néhány kiemelkedő könyvesbolt, ahol garantáltan jó, értékes könyvet kap az ember, s van, ahol az ún. vagonirodalmat árusítják az iránta érdeklődőknek. ... És még egy értékelendő jelenségről kell említést tenni: Lengyelországban már akadnak olyan cégek, amelyek révén a világ bármely szegletéből megrendelhetők, beszerezhetők könyvek. Ez rendkívül fontos tény: különösen a szakemberek számára.

Egy szó, mint száz, úgy vélem, a könyvkiadás, a könyvteijesztés két-három éven belül már nem lesz neuralgikus pontja a kultúrának.- Bevezető kérdésem másik része az írókra vonatkozott, akik ennek az átmeneti korszaknak vesztesei...- Vannak írók, akik kegyeltjei, vagy másként fogalmazva politikai, ideológiai, tehát irodalmon túli okok miatt előnybe részesítettjei voltak az elmúlt rendszernek. Ok e pillanatban, mintha eltűntek volna a könyvpiacról. De egy részük biztos, hogy ismét megjelenik. Olyanok, akikről azt hittük, hogy a forradalmi változások nyomán kiiktatódnak. Nem így történt. Például Roman Bratny máris új könyvvel jelentkezett. Roman Bratny, Jan Dobraczynski, Wojciech Zukrowski népszerű írók voltak. Sorsukról azok az olvasók döntenek, akik nem fordítanak nekik hátat. A rossz írók, költők persze búcsút vehetnek a megjelenéstől. Hacsak nem találnak szponzort...-Reményt keltő az is, hogy ismét akadnak könyvkiadók, amelyek a verseskönyvek megjelentetésétől sem riadnak vissza. Igaz, köteteik nem oly magas példányszámban jelennek meg, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.

37