Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - Nagy Olga: „Lüdérc sógor” vihart arat
„...Másfelől itt a kezemben Nagy Olga könyve, a Lüdérc Sógor, amelyet a gyűjtő-szerző népszerűsítő, de tudományos igényeknek is megfelelő bevezető tanulmánnyal látott el. Az erdélyi népmeséket tartalmazó munka a feszes-pontos dolgozat révén az olvasó számára olyan utat nyit meg, amelyen szívesen továbbutazna, minek utána bevégezte a mesecsokor tanulmányozását. Ennél szemléletesebb, képzeletgyújtóbb könyv mostanában aligha akadhatott az olvasó kezébe... Ha nincsenek a könyv élére tűzve Nagy Olga okosan, tudós alapossággal, mégis élvezetes módon eligazító sorai, bizonyára megdöbbenést vált ki, hogy ha erdélyi magyar népmeséket ígértek nekünk, akkor hogyan kerül ide példának okáért a „közönséges” história a grófról és a szakácsnéjáról. S a Világszépasszonya című mese - ha vannak is benne bizonyos konvencionális meséi elemek, vajon több-e, mint egy szerelmi háromszög-történet, ahol ráadásul a női szerető így csalja magával, ezzel a mindennapi, de a mindennapokban hatásos mondattal: „Gyere velem, nem bánod meg”. Nem ígér földöntúli erőt, semmit, csak a maga asszonyiságát. ...Sorolhatnánk még a valóban mesekincsek közé tartozó csodás történetekben is a ráismerhető realista elemeket. Restellemke a varázserő birtokában azt mondja: „Legyen étel!” Megdöbbentő, hogy milyen társadalmi problémák mélyére világít rá a régi időket idézve, az ezt követő mondat: „Hát lett egy nagy túróspuliszka”. * Hasonlóképpen nagy elégtételemre szolgált viszont, hogy a fiatal Szemerkényi Ágnes budapesti folklórkutató milyen tökéletesen megértette szándékomat és meg is írta francia nyelven a Budapesten megjelenő Acta Ethnographica-ban. Szerinte a kötet értékes tanulmányműfaj (ti. a mese) aktuális (jelenkori) rendeltetéséről, (helyzetéről) és az elbeszélő karakterének különbözőségéről.** Vagyis arról, amit feltettem magamnak, hogy megírok: a) Mi a mese mai állapota? és b) Mennyire különböznek az egyes alkotótípusok. Azt is ugyanez a könyvelemzés mutatta ki, hogy a mesék napjaink „falusi embereinek világlátásáról árulkodnak” és segítenek megérteni az ő erkölcsi felfogásukat, ellentétben a régi gyűjtésekkel, amelyeket a szerzők saját látásmódjuk szerint alakítottak át. Akadt itthon olyan, aki nem látott különbséget az egyes mesék és a mesemondók között? Ám Szemerkényi Ágnes éppen azt hangsúlyozza, hogy az egyes mesemondók és meséik kapcsán milyen szépen kirajzolódik a mesemondók személyisége és a stílusok különbözősége. S hogy ezt a recenzens milyen fontosnak tartja, kitűnik abból, hogy részletesen elemzi az egyes mesemondók művészi portréját, valamint meséinek sajátosságát.*** * Jenkei János: Lüdérc Sógor avagy a mese trónfosztása. Hajdú-Bihari Napló 1970. júl. 19. ** „...une précieuses étude sur les destinées actueiles du genre et sur la diversité de caractére des narrateurs” *** Szemerkényi Agnes. Nagy Olga: Lüdérc Sógor (Beau-frére incube) Acta Ethnographica, 1974. 23. 129-131. 50
