Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Nagy Olga: „Lüdérc sógor” vihart arat

zepére; Naptól délre, Holdtól nyugatra; Fekete Világba, Napasszony, Szél és Hold birodalmába, és közben csodálatos eszközök segítik...” (313).

Nem sorolom a merészen szárnyaló fantázia eme „kellékeit”, csak érzékeltetni akartam, hogy mi történt a kései búzái változattal. Az a hétköznapi, mondjuk búzái asszony minden esetre nem járt ezeken a helyeken, s nem is ment többet, mint hat napi gyalogutat, mert megtalálta különös férjét. S akikkel találkozott, mintha maguk is búzái asszonyok lettek volna, s asszonymódra segítettek az emberen.

Semmi csoda. A végén Szentvasárnap, aki egyszerűen jóságos, öreg nénike, amikor meglátja a hősnőt:

„Jaj, Istenem, te menyecske, te! Hogy tudtál te utazni oly nagy terével.” (Ti. a magzattal)

S az asszony kérdésére így válaszolt:

„Itt van valami idegen, mintha hallottam volna, hogy Mihájilának hívják. Jár ide az ivókúthoz. Ott láttam. De én utánanézek, és megfogjuk, idehívjuk.

Jó vacsorát, ötéves bort adtak neki. Etették, itatták, amég elaludt úgy, hogy nem tudott magáról. Berúgott. Akkor szépen felvették, és lefektették a menyecske mellé. Szentvasárnap a kezét áttette a menyecskén, s aztán mindjárt megkönnyebbült.”

Itt már nem a szerelmest kell visszanyerni, csak éppen az átoktól kell megszabadulni, a gyermeket kell megszülni...

így lett a nagy és gyönyörű, gazdag jelképrendszerű tündérmeséből egyszerű búzái történet, mely a búzái vágyakat fejezi ki, hiszen:

,A menyecskét férjhez adták. Kapott házat s egy fejős tehenet.”

Tehát a happy-end nagyon is valóságos: ház, fejős tehén..., mert egy olyan társadalomban, amelynek a vágyait és álmait még kifejezte az öreg Cégér, abban ez a legnagyobb álom: a saját ház és a saját tehénke.

Még érdekesebb a degradálási folyamat Cégérnek A gróf és a szakcsnő című meséjében, mely az egyik legszebb és leggazdagabb fantasztikumú, Az aranyhajú ikrek című mesetípust juttatta arra a sorsra, hogy amolyan „búzái krimivé” váljék.

Mert a grófné (már nem királyné!) már nem arany ifjakat szül, csak akármilyen földi halandó gyermekeket, akiknek már nem ékeskedik homlokán aranycsillag vagy aranyhold. S karján se aranyliliom. Nem maradt semmi a vízre eresztett és később csodálatos módon kifogott, majd mindenféle csodás próbákat elvégző aranyfiúk tetteiből sem. Nem kellett már elhozzák a fekete tengerek közül az aranymuzsikát, sem a zengő fát, világszépen szóló madarat stb. Már nincs is szükség erre, mert a mese a továbbiakban akörül bonyolódik: hogyan sikerül „kinyomozni”, kik a tettesek, kik csempésztek kopókölyköket a gyermekek helyébe. És a mese főszereplőjévé a kicsi szolgálóleány lép elő, aki megleste, amikor a szakácsnő „elpakolt” valamit. Ti. a gyermekeket vízre eresztette egy ládában.

Aztán tanúi leszünk annak a nyomozásnak, amit a falubeli milicista, „a séf’ folytat:

így derül ki, hogy a bábaasszony s a szakácsnő összebeszéltek, hogy a gyermekeket kicsempésszék, s helyébe kopókölyköket tegyenek. Mert tulajdonképpen a gróf „egyetértett” a szakácsnővel. Szabályos szerelmi háromszög a háttérben.

A nyomozás igen részletesen van leírva. A „séf’ behívatja a delikvenseket, a szakácsnőt s a bábaasszonyt, először szép szóval kérdezgeti őket. Majd szembesíti a szolgálóleánnyal, aztán, mert nem használ a szó, ajtóhoz szorítja a bábaasszony a kezét, „tüzes szenet tettek a tenyerébe s egy szorítót!”. Aztán így vallja be a tet47