Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 11. szám - Sebestyén Mihály: A királynét megölni... - A Bánk bán és a történelmi tények
sértett férfiúi hiúságáról. (Katona Bánkot azonosította Korlát fia Benedek vajdával, a történtek idején halicsi kormányzóval, aki egy Konstancia királynéval Magyarországra jött világszép spanyol nőtt vett feleségül, ez az azonosítás azonban történelmileg téves.) Petur azaz Tőre fia Péter személye távolról sem ennyire ismert. 1198-ban országbíró és szolnoki főispán volt. Wertner feltételezi, hogy azonos azzal a Péterrel, akit a források apjának neve nélkül a korábbi esztendőkben pozsonyi, illetve bihari főispánként emlegetnek. 1210-ben ismét országbíró, majd Bács, illetve Csanád vármegyék ispánja. Nevét viseli az általa vagy hasonnevű elődje által alapított Pétervárad (Petrovardin) a Duna mentén. Birtokai főleg a délvidéken terültek el. 0 is közelről ismerte a meráni asszonyt, ugyanis az 1207—1210 közötti években ő volt a királyné udvarispánja, s hivatalában Bánk váltotta föl. Bánk vejét, Simont, csak összeesküvést évtizedekkel később követő megtorlás során emlitik, mint akinek birtokait azért kobozta el a király, mert Gertrud meggyilkolásában részt vett. Ennél többet nem tudunk róla, nem világosak azok a személyes indítékok, amelyek miatt a királyné életére tört. Van viszont a merényletnek egy negyedik résztvevője is. Őt is Simonnak hívják, gyakran testvérével, Mihály bánnal együtt emlegetik, (ők lennének Katona József drámahősei: Simon és Mikhál bán, bár nem aragóniaiak, miként az Kézai Simon krónikájában is olvasható a 13. század végéről). Származásuk szerint inkább délszlávok, ugyanis mindketten a Kacsics (Kachych) nemből erednek, és Simonnak a Maros völgyében, Torda és Doboka vármegyében is voltak birtokai Marosvécs, Magyaró szomszédságában. Az igazi sérelmezett nem is Simon volt, hanem fivére, Mihály, aki 1209—1212 között erdélyi vajda volt, s Berthold javára kellett távoznia erdőelvei hivatalából. Mihályt akkor bánná tette a király, valószínűleg Simonnal együtt. Az 1212-es tisztségváltások — miként a fenti „káderlapokból” is kitűnik, a személycserék egybeeső időpontja — Hóman Bálint szerint azért váltak esedékessé, mert András király így próbálta lecsendesíteni az 1210-es összeesküvés utórezgéseit és a növekvő békétlenséget, az idegengyűlöletet. Végeredményben az összeesküvés a királyság vezető tisztségeiben működők összeütközése volt a homo novusokkal, a király és a királyné kegyeltjeivel. Az egész közvélemény előtt — úgy látszik — egyértelmű volt, hogy minden rossz kútfeje Gertrudis, akinek akarata korlátlanul érvényesülhetett az országban. Az összeesküvők feje — állítják az elemzők — nem Bánk nádor volt, de kétségkívül ő volt a legtekintélyesebb tettestárs. A gyilkosság tényleges elkövetését csak a kései krónikák igyekeztek az ő nyakába varrni. Részese lehetett az ügynek, vagy legalábbis tudomása lehetett a készülődő merényletről János esztergomi érseknek is. Neki is számos összeütközése volt Bertholddal, ui. a király Berthold sugallatára, azt akarta, hogy a kalocsai érseknek ugyanolyan jogai legyenek a koronázást illetően, mint az esztergominak. Ugyanakkor Berthold abban ügyködött, hogy a szebeni prépostságot elszakítsa Esztergomtól, és a kalocsai egyházmegyéhez csatolja. Mindezeket azonban a pápa megtagadta, nem akarta Esztergom elsőbbségét csorbítani. A mindenre elszánt elégületlenek állítólag levelet küldtek Jánosnak, aki erre írta híres kétértelmű üzenetét válaszul. (Sokan szőrszálhasogató skolasztikus kitalációnak tartják a levelet.) A vitatott és rendkívül fortélyosan megfogalmazott üzenet vesszők nélkül így hangzott: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz és ha mindenki beleegyezik én magam nem ellenzem”. Ha a vesszőket az alábbi módon tesszük ki, akkor János érsek áldását adja Gertrúd életének kioltására: A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem ellenzem. Am ha a központozást megváltoztatjuk — és János érsek éppenséggel ennek a változatnak köszönhette, hogy III. Ince felmentette a bűnrészesség vádja alól —, akkor a szöveg a visszájára fordul, tagadássá, elutasítássá lesz: A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem, ellenzem. Akármint is legyen a dolog, Fügedi Erik véleményével egyet kell értenünk: „Valóságos palotaforradalommal állunk szemben, amelyben az arisztokrácia csúcsán állók vettek részt, akik korábban vagy a gyilkosság időpontjában országos méltóságot (nádor, bán, vajda) 40
