Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Szávai Géza: Aréna (XI. Örökzöld vagy „örökzörös” igazság)

Tehát: akad a gyermeki (vagy játékos felnőtt) képzeletnek és valóságnak olyan zónája, melyben az abszurd nem abszurd; melyben egy ilyen állítás: minden bükkfalevél zörös — örökzöld, vagy stílusosan szólva, örökzörös igazság. (Aki nem hisz benne: tereljen t időpontban zöld kaméleonokat zöld felületről vörös környezetbe.)

XII. Helyzeti logika, helyzeti képzelet

A logikai műveletek-levezetések, sémák sokszor csapdákat rejtenek. És, ha számba vesszük a gondolkodás történetének néhány nagy felfedezését (csapdák felfedezéséről van szó), hibaigazítását, felsejlenek az okok: a sémák reflexszerűvé válása, az ellenőrző képzelet lanyhulása.

A sémák kényszerétől nehezen szabadul a gondolkodás. Még a nyelvtani kategóriák is akadályokat jelenthetnek a helyesnek, az igaznak a megtalálásában.

„Miután elfogadták a fény hullámjellegét, a fizikusok tovább úgy okoskodtak, hogy ott, ahol hullámmozgás van, olyasvalaminek is kell lennie, ami hullámokban mozog — mert nincs állítmány hozzá tartozó alany nélkül. így került be a fényvezető éter a tudományos gondolkodásba, mint alany a hullámokban mozogni igei kifejezés számára, s így vezette tévútra a fizikát több mint egy évszázadon át” — írja James Jeans Az új világkép című munkájában.

Elvileg nem sokban különbözik e tévedés mechanizmusa a kisgyermek tévedésétől, akinek megmutatják az égen a holdat, a következő — véletlenül így alakult — szövegkísérettel: „szép nagy hold” . . . Hiszen a mondatból információkat szűr ki a gyermek, mégpedig azt, amit a nyelv, hogy úgy mondjam: „majdnem fölkínál”. Ha a hold nagy, akkor lehet kicsi hold is. Ha szép, lehet csúnya is. Kicsi és nagy között milyen viszonyt találhatna a kisgyermek: családit. Ezért a nagy hold anyuka-hold lesz. A nyelvnek a felnőtt számára már nem, vagy alig észlelhető ösztönzéseit a kisgyerek élményszerűen éli át és bátran következtet belőlük. S következetesen rajzol négy-öt holdat a ház fölé.

Néha nem tudni, hol kezdődik a logika, hol végződik a képzelet; vagy fordítva. E kavarodásra a történeti példák is jellemzőek; „a bűn-bűnhődés kapcsolatban keresik sokan az ok-okozat kényszerkapcsolat kialakulásának csíráit” (Simonyi Károly). Úgy tűnik, e történeti jelenség ismétlődik meg a gyermek tudatában is: lélektani, képzeleti szinten alakul ki az a logikai séma, melynek a tudománytörténetben oly érdekes, fura helye van.

Bár a képzeletet sokan szembeállítják a logikával, már e szembeállítással „bekebelezik”.

Minden reductio ad absurdum: a képzeletre való hivatkozás. A végső megoldás ilyenkor ez lévén: ami nem képzelhető el, az nem logikus.

És — megfordítva — a pszichológusok a képzeletet a valóság logikájával határolják és minősítik.

„A logikai műveletek (...) az állítások igazságtartalmát invariánsul, változatlanul hagyják, vagy éppen meghatározott módon változtatják, transzformálják. A végkövetkeztetések igazságtartalma tehát a legélesebb logika mellett sem nagyobb, mint a premisszák, a kiinduló állítások „igazságtartalma” — állítja a fizikus Simonyi Károly a logikáról.

A képzeletről azt vallja a pszichológus A. Rubinstein: „... a megadott átalakítása, és ez alapon olyan új képek teremtése, amelyek az ember alkotó tevékenységének termékei is, és minták is annak számára.”

E két megállapításban eléggé összecseng a logika és a képzelet. Hagyományos fogalmak szövegkörnyezetében talán azt is mondhatom, a logika dedukció és indukció a képzelet és valóság határai között, a képzelet pedig transzdukció a logika és a valóság koordinátái között. (Transzdukciók: következtetések, gondolatmenetek, melyek nem az egyes felől haladnak az általános felé, sem az általános felől az egyes felé; hanem az egyes felől az egyes felé; mellérendelés tehát; a képzelet kombinációi is beleférnek.)

80