Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 4. szám - Kilencven éve született Németh László - Szávai Géza: Aréna (XI. Örökzöld vagy „örökzörös” igazság)
Minél többet töprengünk, annál súlyosabbnak, indokoltabbnak érezzük a kérdést: hol kezdődik és hol végződik a gondolkodás e két — szétszakított — oldala? A határok elmosódottak! A „klasszikusan logikus” elme logikusnak tartja, hogy két tényező szorzata, ezek sorrendjétől függetlenül, egyenlő legyen. .. elménk nem képes magát beleélni semmi olyan rendszerbe, amelyben pq különbözne qp-tői” — írja a fizikus James Jeans. Márpedig Heisenberg rendszere, melyben a fenti „csoda” megesik, a természet hű leírását nyújtja — nem logikátlan, nem a képzelet torz szüleménye. Mivel valóságos: mégis logikus. S a fizikus a képzeletre támaszkodva keres képszerű analógiát, hogy elménk beleélhesse magát a logikába: „Ha valakitől elveszünk száz fontot és azután elkobozzuk a vagyonának felét, az eredmény nem ugyanaz, mintha először a fél vagyonát kobozzuk el, és azután veszünk el tőle száz fontot. Az áldozat számára a különbség éppen ötven font, és ez felel meg a Heisenberg elméletében szereplő pq—^p-nek.” (Lám, már csak azért is érdemes fontolóra venni a beidegződéseinket, mert ha jól bele — beléjük! — gondolunk, a vitának nemcsak filozófiai, hanem zsebünkig menően köznapi vonatkozásai vannak.) Összegezve: ha az emberi elme működésében, a gondolkodásban logika és képzelet elválaszthatatlan, és mindkettő sémái, technikái bizonyos helyzetekre érvényesek, akkor el kell fogadnunk, hogy: a logika és képzelet helyzeti. Ez a helyzet minden arénában! 81
