Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Szávai Géza: Aréna (IX. Égboltunk: a logika)
Szávai Géza Aréna IX. Égboltunk: a logika „ . . . senki sem járt még a sarkcsillagon, de azt nézve sokan lelték meg a helyes utat.” (Pólya György az elérhetetlen ideálokról) V an abban valami, hogy az ember az eget mindig „kerek egésznek” boltozatnak — képzelte. A földről (bár rajta állt, megtapasztalhatta) elég sok téves ítéletet képzett, de ha az égboltra pillantott, képzeteiben mindig volt helyzettudatot építő fantázia, képzelőerő és logika. Egy valami bizonyos: minden aréna fölött boltozatos az ég — mely logikába oldja a képzeletet, avagy a képzelet játékainak részesévé avatja a logikát. * * * Nélküle nem léteznénk — mi is hát a logika? Különféle traktátusok a maguk céljai szerint határozzák meg, így már nem is logikával, hanem logikákkal kell (kell? lehetséges!) számolnunk. De amúgy a maga általánosságában, az egész emberi nemre alkalmazhatóságában a logika: a leválasztás, a kapcsolatteremtés és a következtetés képessége. Erre építjük a logikádat. A logikának (mint diszciplínának) az lenne a feladata — írja Gr.C. Moisil —, hogy összegyűjtse a következtetés szabályait. Épp csak hogy az ilyen szabályok száma végtelen, mint a csillagos ég... Amilyen egyszerű, olyan fontos a Moisil megállapítása, mert összekapcsolja a végleteket: a logikai képességet (mely minden normális embernek, az analfabétának is megvan) — és a „gyűjtő”, önmagukat szervező logikai rendszereket, melyek korántsem merítették ki a jelenségeiben, szabályszerűségeiben végtelen „képességeket” (igy aztán újabb logikák jelennek meg, napjainkban mind sűrűbben). Egy logika mivel nem gyűjtheti össze a következtetés szabályait, a következtetés elméletét (elméleteit) alkotja meg. Amit újabb vizsgálódás tárgyává tehetünk, és a levezetések ez újabb tartománya a meta-elmélet lesz. Természetesen újabb diszciplínát is teremthetünk e meta-elméletnek, mely aztán meta-meta-elmélet lesz ... Nem ér véget a folyamat. Akár az ugyancsak Moisil idézte köznapi érvelésben: „Ha iszom egy decit ebből a konyakból, mintha kicseréltek volna, más ember vagyok, és ennek a másik embernek is joga van egy deci konyakra!” Mint ahogy ennek a meta-konyakozásnak is vége szakad valamelyik „másik embernél”, aki már nem lesz képes élni a jogával, az egymást váltó (s egymáshoz képest olykor méta-) logikák köre is többé-kevésbé megvonható. 78
