Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 3. szám - Szávai Géza: Aréna (IX. Égboltunk: a logika)
A logika — Moisil szavaival élve — egymásra támaszkodó diszciplínák végtelensége. És e diszciplínák a maguk érvényességi köreiken belüli logikai igazságot keresik. * * * A líra: logika, mondta, joggal, a költő. A matematika: logika, állítja a matematikus. De: a logika nem líra és nem matematika. A logika a szellem égboltja; alatta minden valamit érő gondolat (játszi vagy súlyosan komoly) a maga sajátos módján logikus. És az igazi szellemi kaland: e világ — világunk: a logika különféleképp izgalmas sajátosságait elfogadni, bennük eligazodni, örömöt lelni. „tudjuk hogy nyolc osztva nyolccal, az egy” — írja le ezt a logikus matematikai tényt versben Nichita Stanescu (Más matematika); már vállat vonnánk, „na és, rendben, nekünk ez nyolc”, ám a költő felkavarja nyugalmas biztonságunkat: „de nem tudjuk, ha egy hegyet elosztunk egy kecskével mi lesz az eredmény . . De figyelem: „ha egy paplant beszorzunk egy nyállal az eredmény biztosan vörös” — ez már személyes — lírai! — logikájú és hitelű kép. Ugyanilyen biztonságos logikával vallja ugyanebben a versben a költő: „karfiol plusz tojás ami kijön: csüdfü...” Sajátos képzelet mozgatja ezt a logikát. Mely a maga szférájában nem ismer lehetetlent, „logikátlant” .. . Csűdfüvet soha nem láttam, de a lexikon leírása alapján a „karfiol— tojás” kombinációt szemléletesnek tartom. Nem kétséges: helye lehet — immár van is! — az égbolt (a Nap) alatt! És abban reménykedve, hogy mégis van új a Nap alatt, egy újdondász asszociációkényszernek engedelmeskedve leirom egy sosemvolt virág nevét: csődfü. Belefirkantom ceruzával a Stanescu-kötetbe, megajándékozva a költőt egy számára örökké ismeretlen fűvel- virággal. Közben hetykén dúdolom: „de ahol a csődfü terem azt a helyet nem ismerem” — és mindez logikus, mert a logika égboltja alatt lélegző verssorok bármit mondhatnak, csak csődöt nem. Fölöttünk a végtelen, csillagos ég; káprázat rajta a csődfű. Lábunk alatt az aréna pora — hullócsillagszerűen pereg a csődfű-mag csizmánk sarka alá, a homokba. X. A gondolkodás koordinátái avagy a képzelet fénye Van-e tiszta ész? Melyet még nem szabdalt össze-vissza a hagyományozandó ítéletek előítéletként jelentkező hálója? Talán a kisgyermek gondolkodása a legtermészetszerűbb, a legtermészetesebb. A három-négy éves kisgyerek tudatába, világába, tudatvilágába bepillantani, a világteremtés egyszemélyes mítoszát átélni egészen kivételes élmény. Az egymásba átfejlődő világmagyarázatok-világképek változásainak egyetlen tudatban zajló folyamatai az emberi szellem, gondolkodás egyszemélyes (de nem „zárt”) csodái. 79
