Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Varga Magdolna: Transzcendens etűdök (Baka István: Beavatások)
szándékkal még a költészetet is elhallgattatják — vajon kit sért s kit bánt igazából? Hogy gyilkosokból lett forradalmárok és forradalmárrá vedlett gyilkosok pusztítják az „osztályellenséget”, s közben igazi, nagy vérfürdőkről álmodnak — kit sért ez? Pillanatnyi kegyetlenségek ezek, menynyivel hatalmasabb tőlük az álmok ígérete! S hogy mégis a pillanatnyi kegyetlenségek hosszú folyamata alkotja meg a világnyi valóságot, amit a magányos ember életnek, a magányával mit sem törődő közösség pedig történelemnek nevez — nos, ebben rejlik a mitológiába s az álmokba való menekülés lehetőségének a lényege. A mitológiák és az álmok elvitathatatlan biztonsággal mutatják meg, hol van a már-már elveszett ember helye. Megmutatja Istenfélő Dánielnek is, Simokovics úrnak is, Halálfejű Józsinak is, a Lírikusok valamennyiének — de mindenek előtt Kiss Lajosnak, aki fehér és fekete macska képében megálmodta a Jó és a Rossz elkülöníthe- tőségét. „. . . a macskák merően nézték a tenger hullámait, lehet, hogy Paolót, az olasz cápát lesték”, aki miatt majd a Gonosz Ember is végez magával. Gion Nándor Börtönről álmodom mostanában című regényében erkölcsiség tekintetében a legrettenetesebb dolgok történnek: gyilkosság(ok), megvesztegetések, csempészés, erőszak, testi és lelki kínzás és gyötrődés, de a szenvedőket megszólítja, s útjukra elkíséri egy másik világ, meg- bocsájtást és könyörületet, jóságot és engeszte- lést ígérve a tévelygőknek. Talán ez még nem maga a boldogság, csak a boldogság közelsége. Még nem az igazi nyugalom, csak a megnyugvás reménye. Különös, hogy minden bűn és gyalázat közösségi eredetű, s társadalmi gyökerei vannak, a megtisztulást hozó álmokhoz való menekülésnek azonban csak egyéni útjai lehetnek. Társadalmi méretű a gonoszság, de vele szemben csak egyéni jóság és megbékélés létezhet. Mint ahogyan a megbékélés utáni szomjúság is csak az egyes lélek gyötrelmét szítja. Miben hisznek Gion Nándor hősei? Talán az álmokhoz vezető s az álmokból fakadó egyéni kiteljesedésben, vagy a kiteljesedés megközelíthetőségében! Talán egy járható út megtisztító hatalmában, talán a megérkezés felszabadító élményében! Talán az ismeretlen partok szelídségében, talán a mindent felmelegítő, nagy-nagy tüzekben! Annyi bizonyos, vágyódásuk oly erőteljesen izzik, hogy fénye képes beragyogni a bűnök legsötétebb rejtekébe is! így válik a Börtönről álmodom mostanában a tisztaság és megtisztulás regényévé. A regényben minden együtt van, ami klasszikus értékké avathatja a művet. A megrajzolt egyéni sorsokban ott rejlik az író társadalmi valósággal szembeni erőteljes tiltakozása, s a lélek és a szellem szabadságára és önrendelkezésére esküvő elkötelezettsége. A politikum és az erőszak — és az erőszakos politikum — által meghatározott társadalmi körülmények mindvégig jelen vannak ugyan a műben, mégis valahogyan mindig az egyéni útkeresések s a megálmodott lehetőségek kerülnek az előtérbe. S mert ellentétre épül a kettősség, megrendítő erejűvé válik a lelkek menekülési kísérlete. Gion Nándor regénye lélektaniságában valódi modern műalkotás, hitében azonban az erkölcsiség klasszikus — és örök — értékeit idézi meg. (Fórum — Szépirodalmi. 1990.) Mák Ferenc Transzcendens etűdök Baka István: Beavatások Nem kell találkozni a szerzővel, elég a műveit olvasni, hogy kiderüljön: milyen erősen kötődik Baka a zenéhez. Sorolhatnánk verscímeket az Égtájak célkeresztjén tartalomjegyzékéből, de már a címünk is kölcsönzött: A Város és az Idegen (Kortárs 1979/3) című elbeszélése — amely hiányzik a kötetből — Transzcendens etűd címen jelent meg a kötetbeli kiadásban (Szekszárdi mise 1984.). Mit adhat ez a válogatás? A technikai készség fejlesztéséről volna szó? A többszörös nívódíjas fordító kiruccanásáról? A valóságábrázolás lírai eszköztárát kívánja a költő kiegészíteni, felfrissíteni? Vagy a művészi készség csillogtatásáról? A szerzői magabiztosság: „ezt is tu- dom”-járól? Netán természet után készült vázlatról, tanulmányról? Akik egy kicsit is ismerik a szerző sokoldalú tehetségét, azok kíváncsian forgatják a tetszetős kötet lapjait. Ady óta (közhely!) a költők nemcsak versben, hanem verseskötetben gondolkodnak: mindenki igyekszik kihasználni a ciklus- és a kötetkompozíció adta többletjelentés lehetőségét. Érdekes, hogy Baka két korábbi kötetében az elbeszéléseket egy-egy drámával fejezte be: SZEKSZÁRDI MISE — A völgy felett lebegő lány 1979., A KISFIÜ ÉS A VÁMPÍROK — A korinthoszi menyasszony 1987. Ezek a drámák az elbeszélések magvaiból sarjadtak, míg végül önálló művekké teljesedtek. A szerző most új ötlettel verseket illesztett válogatott epikus írásaihoz. A kiválasztott költemények tematikusán kapcsolódnak a kisprózái írásokhoz; a líra lehetőségeivel, érzelmi benyomások és filozófiai utalások rögzítésével, felidézésével árnyalják a történteket. Egy kivétel akad: a Halottak napja nyolcéves kisfiúja (1956- os emlék) azzal a történelemmel találkozik, amelyet felnőttként majd elfogad, de amelyben — 106
