Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Beke György: Nemzet, nemzeti kisebbség, önazonosság (Beszélgetés Fábián Ernővel)
Beke György Nemzet, nemzeti kisebbség, önazonosság Beszélgetés Fábián Ernővel JL Erdélyi magyar sorsképlet ez is: székely kisvárosi tanár, a bölcseletet és a művelődés- történetet országos, sőt nemzeti szinten gyakorolja, könyvei jelennek meg, könyveit tiltja be a diktatúra, véleményére figyel Erdély magyar értelmisége, helye mindenképpen egyetemi katedrán lenne, de ő változatlanul — immár harminc éve — Kovászna líceumában tanít, s végzi mindazt, ami Romániában a tanítással jár, vagyis viszi a diákjait burgonyát szedni, és el kell szenvednie helyi kiskirályok dölyfét, butaságát. És még „boldog” lehet, hogy a szülőhelyén tanít és nem valahol Észak-Moldvában, méghozzá nem is a szaktárgyát, miként annyi magyar pedagógusnak ez volt a sorsa Romániában évtizedeken át. Fábián Ernő 1934-ben született. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen szerzett történelem és filozófia szakos képesítést. Négy évig egy háromszéki községben tanított, hazakerült Kovásznára, egy ideig a helyi gimnázium igazgatója. Leváltották, noha ez ellen akkor a magyar sajtó legalább tiltakozhatott. Majd eljött az az idő, hogy a Fábián Ernő tanulmányainak, könyveinek megjelenését is lehetetlenné tette a hatalom. A kolozsvári Korunk hasábjain az ismerethalmozás és önálló gondolkodás helyes arányairól közölt tanulmányt, a „vidéki” értelmiség helyét és szerepét kutatta, ifjúsági sikermo- delleket állított fel, Szabó Dezső írói személyiségét vizsgálta. (Az elsodort falu története egy Kovászna közeli székely falura lokalizálható). Pompás elemzést adott az „eszközember” jelleméről és szerepéről. E munkájának célzata nyilvánvaló. Monográfiát adott ki 1975-ben Apáczai Csere Jánosról, aki az anyanyelvi oktatás harcosainak példaképe, „szövetségese” Erdélyben ma is. E kötetében főként a Magyar Encyclopaedia bölcseleti vonatkozásait vizsgálta. Egy másik monográfiájában Eötvös József eszmevilágát mutatta be, Az ember szabad lehet címmel. Fábián Ernő visszatérő, kimeríthetetlen témája a szabadság, az egyetemes emberi szabadság, és ezzel összhangban, erdélyi nyomatékkai: a kisebbségi szabadságjogok helyzete különböző időkben és főként napjainkban. A megmaradáshoz elengedhetetlen nemzetiségi-nemzeti tudatot kívánja szolgálni az etnikai tudat, az identitástudat vizsgálatával. 1988 őszén beszélgettem el vele ezekről hosszan, kovásznai otthonában. Reméltem, hogy az 1989-es romániai események végül is — legalább részben — időszerűtlenné teszik beszélgetésünket. Illetve: új megközelítést tesznek szükségessé, a kibontakozó nemzeti jogegyenlőség szellemében. Hiába reméltük. így ez a beszélgetés „megőrizte” időszerűségét vagy talán most még inkább szükségesnek látszik a „nemzetiségi kérdés” bölcseleti körüljárása, a gyakorlati tennivalók, a józan önismeret érdekében. Változatlanul adom hát 1988-as beszélgetésünk szövegét. Érzésem szerint nemcsak az erdélyi magyar kisebbség, de az egész magyar nemzeti önismeret igényli a „kovásznai csendben” felvetett kérdések megválaszolását.- „Kényes” témát választottunk, de mind a kettőnk számára létkérdés, nem térhetünk ki előle. Mindig könnyen megvádolta a román államhatalom és annak magyar szolgahada nacionalista „tévelygéssel” azokat, akik Erdélyben a magyar identitástudatot próbálták 86
