Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban
A depresszióra hajlamos Széchenyi nem igazán örült a győzelemnek. Úgy érezte, hogy egyik oldalnak sem tud majd a javára tenni. A novemberben megnyíló országgyűlésen azonban a szokott aktivitással kezdett munkához. Részben a megerősödött ellenzék egy részével akart valamiféle középpártot szervezni, részben megkísérelte, hogy megakadályozza Kossuth vukovár-fiumei vasúttervének elfogadását. Az országgyűlésen a két táblának a királyhoz intézendő felirat, valamint az adminisztrátori sérelem feletti vitája miat az első hónapokban semmi eredmény nem mutatkozott. Amikor 1848. március 3-án a párizsi forradalom hírére Kossuth új felirati javaslatot terjesztett elő, s azt az alsótábla elfogadta, Széchenyi fel volt háborodva. Naplója arról tanúskodik, hogy nemcsak foglalkozott a gondolattal, de tárgyalásokat is kezdett, hogy az udvar küldje ki őt teljhatalmú országgyűlési biztosnak. Megoldásnak a diéta hat hónapra történő elnapolását, s a politikai klubok — mint pl. az Ellenzéki Kör — feloszlatását tekintette. Mindezt elsöpörte a március 13-i bécsi forradalom híre, amelynek hatására 14-én a felsőtábla is elfogadta a felirati javaslatot. Ez Kossuth ekkori értelmező kiegészítésével felelős kormányt követelt Magyarországnak. Március 15-én az országgyűlés két táblájának küldöttsége hajóra szállt, hogy a királynak előterjessze a követeléseket. Pozsonyban ekkor mit sem tudtak a Pesten egyidejűleg lejátszódó forradalmi eseményekről. A bécsi híreket és a március 14-i országgyűlési fordulatot Széchenyi a jelek szerint nagyobb megdöbbenés nélkül fogadta. Mint az országgyűlési küldöttség tagja, a hajóúton ő javasolta, hogy a király nevezze ki az országgyűlés megnyitásakor megválasztott István nádort királyi helytartóvá. Bécsben aktívan kivette részét a küldöttség munkájából, hogy az udvarral elfogadtassák a feliratot. Naplójában azonban nem titkolja fenntartásait, főleg azt, hogy ellenezte Batthyány azonnali miniszterelnöki kinevezését. A március 17-én reggel István nádornak kézbesített királyi leirat valóban csak a nádori teljhatalomról szólt, s hallgatott a miniszterelnök személyéről. Mivel azonban Kossuth már a Pozsonyból történt indulás előtt úgy nyilatkozott, hogy Batthyány lesz a miniszterelnök, s a nádor is elkötelezte magát ennek támogatására, ezt nem lehetett elfogadni. Főleg az után nem, hogy 17-én reggel Pozsonyon keresztül megérkezett a pesti forradalom híre, s az a tudósítás, hogy az országgyűlés székhelyén a két nap óta tartó várakozás miatt egyre nő a nyugtalanság. Ekkor a nádor a rendkívüli helyzetre hivatkozva a királytól szóbeli felhatalmazást nyert Batthyány azonnali kinevezésére. Széchenyi ezzel nem értett egyet, s nem is volt a nádor tanácsadói között. Naplójában aznap este, miután Pozsonyba visszatértek, ezt jegyezte fel: „A finálét Kossuthnál főzik ki. En semmibe sem ártom bele magam!” (Kiemelés Széchenyitől.) Ugyanakkor március 17-én titkárához, Tasner Antalhoz intézett levelében lelkesen számol be az eseményekről, s arról, hogy szándékában áll őszintén támogatni Batthyányi és Kossuthot. A két politikus fellépését kockázatosnak minősítette ugyan, de elismerte: Kossuth „egy kártyára tett mindent”, s ezzel az ügyek jelen állása szerint annyit nyert, mit az ő politikája húsz év alatt sem ért volna el. A Napló ennél őszintébb, borúlátóbb. Jelzi Széchenyi félelmét, hogy a „két Lajos” lesz az ország végzete. Széchenyi ezekben a napokban visszahúzódott, talán azért is, mert Batthyány — a Naplóból ez állapítható meg — nem beszélt vele kormánya összetételéről. Nem volt jelen Széchenyi azon a valószínűleg március 22-én este tartott értekezleten sem, ahol Batthyány vezetésével az ellenzék vezérkara megvitatta, hogy kit milyen tárca élére jelöljenek. A gróf elszigeteltségét mutatja, hogy március 23-án reggel így írt titkárának: „Én 19-e óta . . . kerületi elnök vagyok, reggeltől késő estvélig elnökös- ködöm és nem szólok semmit, nem teszek semmit. Batthyány L. és Kossuth dirigálnak mindent, én nem nehezítem állásukat, sőt hol lehet, pártolom. Ministerium még nincs alakítva. Én semmibe sem avatkozom magam. Azt mondják, ezekből fog állni: Batthyány, Deák, Kossuth, Szemere, Eötvös, Teleki...” Ugyanezen nap délelőttjén Batthyány nyugtalanító híreket kapott Pestről, amelyek az országgyűlés elleni türelmetlen hangulatról, a kormány megalakulásának késedelme miatti elégedetlenségről számoltak be. Jóllehet az előző esti értekezleten csak Kossuth Lajos, 62
