Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban

megkérdezte Széchenyit: számíthat-e továbbra is közreműködésére a pozsonyi Kiskaszi- nóban. A válasz: fenntartásos igen. Az ezt követő napokban lefolyt beszélgetésekből azonban látnia kellett Széchenyinek, hogy Batthyány milyen erősen kormányellenes. Meg is jegyezte Naplójában, hogy fel nem foghatja azt, hogy vitapartnere ilyen magatartással miként használhatna az országnak. Újabb megbeszélés eredményeként pedig ezt jegyezte fel Batthyányról: „Semmi rendeset nem lehet kezdeni vele ...” Kapcsolatuk ezt követően romlott. Széchenyi megjelent ugyan néha a Kiskaszinóban, de kölcsönösen hideg udvariassággal kezelték egymást. A kevés számú regisztrálható beszélgetések egyikén, 1843 decemberében Batthyány szemére vetette Széchenyinek, hogy személyes sértettségből fordult el az ellenzéktől. 1844 telén a pozsonyi báli szezonban azonban töretlenül megmaradt társadalmi kapcsolatuk. 1844 tavaszán Széchenyi több „civódásról” számol be, s leszögezi: Batthyány „alkotmányos túlzó”.

Széchenyi már az országgyűlés ideje alatt komoly kapcsolatban állott a bécsi kormánykörökkel, hogy reformterveihez támogatást kapjon és ezzel ellensúlyozza növekvő politikai elszigeteltségét. Ebben nagy segítségére volt Apponyi György, akit 1844-ben alkancellárrá neveztek ki. Közbenjárására Metternich — aki gyanakvással kezelt Széchenyi reformtörekvéseit — hozzájárult, hogy a gróf a Helytartótanács közlekedési bizottságának az elnöke legyen. Az 1845 augusztusában bekövetkezett hivatalvállalása elidegenítette Széchenyit az ellenzék mérsékeltebb tagjaitól is. Batthyányval azonban megmaradt a társadalmi érintkezés, s döbbenten kellett látnia annak Apponyi iránti ellenszenvét. Wenckheim Bélának, az ellenzék mérsékelt szárnyához tartozó főúrnak ki is jelentette: rövidesen nyilvánosan fejti ki, hogy Batthyány Lajos „erősebben gyűlöli Apponyit, mint szereti a hont”. Apponyi 1846-ban kancellár lett, s a megyei ellenzék letörésére a választott — vagy örökletes — főispánok helyett a kormány által kinevezett adminisztrátorokra kívánt támaszkodni. így személyét a bécsi központosító törekvésekkel azonosították. Széchenyi természetesen ápolta a kapcsolatot Apponyival, mert abban bízott, hogy segítségével biztosítani tudja az anyagi támogatást a Tisza-szabályozáshoz. Az ellenzék ezért egyre türelmetlenebb Széchenyivel, aki nem tudta megértetni, hogy ő valahol középen áll, így sem nem konzervatív, sem nem ellenzéki. Ebben a légkörben a heves vérű Teleki László megsértette Széchenyit, aki párbajra hívta ki megsértőjét. A becsületbeli ügyet Batthyány — Teleki barátja — segített rendezni, s ennek során hosszan beszélgettek. Batthyány igyekezett megértetni politikájukat: „Legyen, s kell, hogy legyen többsége az ellenzéknek, hogy kompromisz- szumba bocsátkozhassák; mert ha a kormányé a többség, azt csinál, amit akar.”

Ilyen előzmények után került sor az 1847/48-as utolsó rendi országgyűlés előkészületeire és az 1847 januárjában elhalálozott József nádor székének betöltésére, az azzal kapcsolatos politikai manőverekre. (Egyesek nem tartották lehetetlennek, hogy ne István főherceget, József nádor fiát, hanem Széchenyit válasszák meg nádornak.) Széchenyinek be kellett látnia, hogy kísérlete a kormány és az ellenzék közötti közvetítésre teljesen reménytelen, mert az ellenzék vezérkarának minden tagja gyűlöli Apponyit. Ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy vállalkozásához nem kapja meg a remélt anyagi támogatást, s ez növelte közte és a kancellár közötti feszültséget. Ebben a helyzetben került sor az Ellenzéki Párt megalakulására, amelynek elnökéül egyetértőleg Batthyányi választották. A hírt, hogy Batthyány támogatja azt a tervet, hogy Pest megye Kossuthot küldje az országgyűlésre, Széchenyi először lemondóan fogadta, majd megkísérelte megakadályozni. Viszonya azonban ekkor nem romlott tovább Batthyányval, aki — a Napló szerint — úgy érvelt, hogy Kossuth országgyűlési követsége „szükséges rossz”. Batthyány a jelek szerint érzékelte Széchenyi rossz közérzetét, amely köztes politikai helyzetéből fakadt, s hosszú beszélgetéseket folytatott vele. Ekkor hangzott el Batthyány nevezetes válasza, amelyet a forradalom bekövetkezésétől félő Széchenyinek adott: „A királyoknak bajonettjük van, a népeknek meg forradalmuk, hogy engedményeket nyerjenek.”

Kossuth követté választásának hírére Széchenyi is követ akart lenni, hogy az alsótáblán mérkőzhessen meg politikailag egyre veszélyesebbnek tartott ellenfelével. Sopron megyében nem sikerült magát megválasztatni, de ezt követően Mosonban megválasztották.

61