Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban
nyomás nem túl kedvező: „Batthyány céljainkra nem sokat ér — ezt gyanítom” — jegyezte fel a Naplóban. Széchenyi és Batthyány kapcsolatáról ezt követően a Napló 1839 nyaráig igen szűkszavú. Ekkor jelent meg az országgyűlésen Batthyány Lajos, aki eddig birtokai rendbetételével bajlódott, majd megházasodott és feleségével nagyobb utazást tett. Megjelenésekor a főrendi elenzéknek nem volt vezére, mert a még börtönben ülő s szemevilágát vesztett Wesselényi Miklós nem vállalhatta ezt a feladatot. Batthyány volt az, aki a fiatal ellenzéki mágnásokat maga köré gyűjtötte, s az általuk szervezett Kiskaszinóban rendszeresen megvitatták a teendőket. így indítottak harcot egy országgyűlési hírlapért, valamint azért, hogy a mágnások táblájának nyilvános vitáiról is vezessenek naplót, mint szokás volt az alsótábla országos ülésein. Előbbi törekvés eredménytelen maradt, de az utóbbi az 1839/ 40-es országgyűlés végére megvalósult. Széchenyi, aki ekkor közelebb állott az ellenzékhez, mint a későbbiekben, Naplója tanúsága szerint szinte naponta együtt volt Batthyánnyal. Sétáltak, lovagoltak, s Széchenyi — megállapíthatóan — mindent megtett, hogy a fiatal grófot megnyerje a maga nézeteinek. Ezek a beszélgetések nem estek viták nélkül. Az országgyűlésen való megjelenéstől eltiltott Pest megyei követ, Ráday Gedeon ügyében például Széchenyi „megfontolatlan izgatónak” nevezte Batthyányi. Néhány hét múlva azonban, 1839 augusztus végén egyetértettek a teendőkben: „Koncentráció — magyar és alkotmányos érzületet kiterjeszteni, — divatba hozni.” A mágnások ellenzéki Kiskaszinója formálisan csak november közepén alakult meg, s ülésein — a Napló szerint — Széchenyi is igen gyakran részt vett. Mind itt, mind az országgyűlésen, vagy a tél folyamán rendezett bálokon, színházi vagy opera- előadásokon, ebédeken és vacsorákon rendszeresen találkoztak. Mindez természetesen csak része az igen aktív Széchenyi társadalmi-politikai kapcsolatainak, üzleti ügyeinek. Ugyanakkor Batthyány tevékenységének középpontjában elsősorban a főrendi ellenzék szervezése állott. Ebben az igyekezetében számíthatott Széchenyi korlátozott segítségére, aki az elvekkel egyetértve igyekezett érvényesíteni mérsékelő befolyását. Az országgyűlésen kialakult egyetértés rövidesen tovább erősödött, amint 1841 elején Kossuth megindította a Pesti Hírlapot. Vezércikkeire nemcsak Széchenyi reagált ingerülten, de Batthyány is rosszul fogadta Kossuth kijelentését, mely a főnemeseket támogatásra szólította fel, vagy kilátásba helyezte, hogy a reformokat nélkülük, s ha kell, ellenük valósítják meg. Széchenyi fel akart lépni Kossuth ellen, s ehhez Deák Ferenc támogatását is meg kívánta nyerni, akivel az 1839/40-es országgyűlésen mint az alsótábla ellenzékének vezetőjével már kapcsolata volt. Deák azonban ellenezte a Kossuth elleni támadás tervét, s azzal érvelt, hogy a gróf és Kossuth célja között nincs különbség, hanem csak a megnyilatkozás modorában. Széchenyi, aki nehezen viselte az ellentmondást, fokozatosan eltávolodott Deáktól. Meg-megújuló vitáik eredményeként 1842 novemberében már „ujjhúzó prókátornak” minősítette, s gyakorlatilag szakítottak. Batthyányval 1842 telén még változatlanul jó Széchenyi kapcsolata, bár már ez év januárjában olyan híreket hoztak neki, miszerint Batthyány kijelentette: Széchenyi őt nem tévesztheti meg. Feltehetően ezt követő beszélgetések során mondhatta Széchenyi Batthyánynak a Naplójába feljegyzett szavakat: „Nincs célod, nincs rendszered ...” Joggal vélhetjük, hogy ez Batthyány kitérő válaszainak szólt, mivel valamiben nem volt hajlandó állást foglalni. Ennek ellenére márciusban Széchenyi kísérletet tett arra, hogy megszerezze Batthyánynak az adminisztrátori kinevezést Vas megye élére. A két gróf viszonyán a repedések a következő országgyűlésre való felkészülés, annak hírlapi előkészületei során keletkeztek. 1842 közepén a Pesti Hírlap közölte Kossuth cikkét a megyei háziadóról. Széchenyi feljegyezte Naplójában, hogy Kossuth az írást előbb átnézte Deákkal, s megmutatta Batthyánynak is. Ezért Széchenyi várta, hogy Batthyány jelentkezzék, s megmagyarázza a történteket. Mivel erre nem került sor, már másnap szakításra gondolt. Két hét múlva pedig megállapította, hogy Batthyány „mindenestül Deák és Kossuth karjaiba vetette magát”. A szakítás nem történt meg, de kapcsolatuk meglazult. Az 1843/44. évi országgyűlés megnyitásának közeledtére azonban Batthyány 60
