Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Urbán Aladár: „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban
Urbán Aladár „Mi lesz belőlünk magyarokbul?” Széchenyi István a Batthyány-kormányban Á. -A. fenti kérdés Széchenyi utolsó hírlapi cikkének címe, amely 1848 áprilisában jelent meg. Ebben az írásában a bekövetkezett forradalmi változást üdvözölte és röviden kifejtette politikáját. A cikk elsődleges célja az volt, hogy megmagyarázza: miként került egyazon kormányba Kossuthtal. Azzal a politikussal, akit már 1841-ben veszedelmes izgatónak tekintett, s akit a Pesti Hírlapban megjelent cikkei miatt külön röpiratban támadott. Véleménye az évek múlásával sem változott Kossuthról, sőt ahogy nőtt annak politikai súlya, úgy fokozódott irányában Széchenyi kritikája. 1847-ben újabb röpiratban lépett fel ellene, a parasztok fellázításával vádolta és követelte, hogy Kossuth mondjon le a politikai vezetőszerepről. Amikor pedig nyilvánvalóvá vált, hogy az ősszel összeülő pozsonyi országgyűlésen Pest megyének Kossuth lesz az egyik követe, Széchenyi Moson megyében megválasztatta magát, hogy az alsótáblán vegye fel a küzdelmet vele. Kossuthnak, a nemesi ellenzék ekkor már vitathatatlan vezérének a megválasztását mind erkölcsileg, mind anyagilag Batthyány Lajos, a főrendi ellenzék vezére határozottan támogatta. Ez kiélezte folyton változó viszonyát Széchenyivel. A reformer Széchenyi az egyre erősödő ellenzékkel szemben a kormányzat stabilitását szerette volna biztosítani, hogy addigi eredményeit (a Duna szabályozását, a gőzhajózást, a Lánchíd megkezdett építését) a Tisza szabályozásával és a vasúthálózat fejlesztésével tetőzze be. Az ellenzék azonban a gazdasági függés lazítására tett kísérleten túl 1847-re már egységes politikai programmal lépett fel, amelyben a nemzeti sérelmek komoly hangsúlyt kaptak. A programot az Ellenzéki Párt hagyta jóvá, s annak elnöke Batthyány Lajos volt. így Széchenyi, aki nem tartozott ugyan a Konzervatív Párthoz, Batthyányi politikai ellenfelének tekintette. Amint az gyakran megesik, az elvi ellentét a két gróf között is személyes összeütközéshez vezetett. 1847 novemberében kis híján összeverekedtek, illetve kévésén múlott, hogy nem került sor köztük pisztolypárbajra. Ennek ismeretében talán több figyelmet érdemel az a ma már természetesnek tűnő fordulat, hogy 1848 márciusában Batthyány felszólította Széchenyit: lépjen be a kormányba, aki azonnal igent mondott. Az első felelős magyar kormány e két leendő tagja régen ismerte egymást. Származásuk, az azonos társadalmi közeg, az arisztokrácia életvitele és birtokaik közelsége valószínűleg akkor is rendszeressé tette volna találkozásaikat, ha egyikük sem táplál különösebb politikai ambíciót. Kapcsolatukról elég sokat tudhatunk meg — igaz, egyoldalúan — Széchenyi Naplójából. A két gróf Széchenyi feljegyzései szerint 1831 szeptemberében találkozott először, vagyis néhány hónappal azután, hogy Batthyány közel öt év szolgálatot követően kilépett a hadseregből. Széchenyi ekkor negyvenéves, országosan ismert személy, akit a reformpárti erők ezekben a hetekben ünnepeltek második nagy műve, a Világ megjelenése miatt. Tekintettel a megoszlott politikai közvéleményre Széchenyi érthetően mérlegelte, hogy környezetébe kire számíthat, aki törekvéseit, eszméit támogatja. A nagynevű mágnás család fiatal, közel huszonöt éves sarját különösen megfigyelhette és kikérdezhette. A be59
