Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Medvigy Endre: Seregek napja (Sinka István tíz ismeretlen verse elé)
tették közzé a belügyminiszter azon rendeletét, amely alapján megalakult a BM Államvédelmi Hatóság, közismert nevén az ÁVH. Ekkor Kádár a belügyminiszter. A hírhedt szervezet 1949 decemberének utolsó napjaiban ért pályája csúcsára. Ekkor jött létre a minisztertanács rendelete alapján az ÁVH mint főhatóság, amely közvetlenül a minisztertanács alá tartozott. Az ÁVH kebelében, szovjet mintát követve létrehozták a belső karhatalmat, amelynek 1956 októberében lesz szégyenletes szerepe a bolsevista diktatúra védelmében és a fegyvertelen tüntetők lemészárlásában. 1950 januárjától a kulcsfontosságú állami és pártintézményeket az ÁVH Belső Karhatalmának nyomorult fegyveresei őrizték. Ettől kezdve a megfélemlítettség, a terror és a letartóztatás mindennapivá vált. Sinka a nyomorult fegyvereseket oly pontosan, találóan és olyan mérhetetlen ellenszenvvel ábrázolja, ahogyan Faludy György a porosz martalócokat 1937- ben, a Német zsoldosdal című versében. Kérdés, a Fekete Bojtár ismerte-e Faludy zsoldosdalát? Erre egyelőre nincs felelet, de az egyértelmű, hogy Faludy hasonló szemléletű, germán militarizmust csúfoló műfordítását: Erich Kästner Ha mi győztünk volna németek című gúnyversét jól ismerte, hiszen a Faludy-féle fordítás 1936 márciusában jelent meg a Kelet Népé-ben, amely folyóiratnak Sinka egyik alapítója és munkatársa volt, az említett számba is írt. A Nyomorult fegyveresek című verset először közreadó müncheni folyóiratban, a Borbándi Gyula és Molnár József szerkesztette Új Látóhatárban igen színvonalas értékelések jelentek meg Sinka István köteteiről, Kovács Imre, Monoszlóy Dezső, Szamosi József és Hajnal László Gábor tollából. A falukutató Kovács Imre 1969 májusában a pásztorköltő Mesterek uccája című versepikai művét ismertette az emigráció legigényesebb folyóiratában. A Néma forradalom írója a kritikusok, irodalmi ítészek skatulyázó törekvéseivel szemben nem a szokványos megoldást választja, nem a paraszti őstehetségekkel veti össze a Fekete Bojtár irodalmi munkásságát, hanem a magyar próza népinek nemigen nevezhető nagymesteréhez, Krúdyhoz hasonlítja Sinkát: „ ... ki kell mondanom: költészetében, mélyhúrú balladáiban van valami Krúdy Gyula-i elem. A hangulatai, alakjai keltették bennem azt az érzést, hogy örök bojtári tartásával ott áll a pusztán és merengve nézi a tájat, az átsuhanó árnyakat, a kéklő dombok mögött meghúzódó életet, a ködbe burkolózó világot, a láthatár fölé emelkedő társakat, akiknek hallgatásában, a mozdulataiban és magányosságukban oly könnyű ráismerni Sinkára.” A Szigetek könyvét., a mellőzött Sinka István remekét Monoszlóy Dezső ismertette az Új Látóhatár 1973/3. számában: „ . . . amióta a Szigetek könyve, ez a posztumusz kötete kezembe került, nagy mesekováccsá nőtt a kis bojtárgyerek előttem. (...) A türelme rendít meg, amellyel két évtizednyi munkával haláláig ezen a feltámadásán munkálkodott. (...) Sinka István könyve a huszadik századi magyar irodalom nagy alkotása. Az olvasó meghatva mond köszönetét érte a halott költőnek, (...) és őszintén reméli, hogy a Szigetek könyve hamarosan kötelező olvasmánya lesz a magyar kisdiákoknak, élő természetrajzot olvashatnak belőle, felfedezetlen szigetre indulhatnak Robinsonként földrajzi expedíciók, s mézízű egyszerű szavakat taníthat a magyar óra. A kisbojtár immár nem tűnt el a széllel, ott él örökké a magyar Pantheonban.” A Hahó! című, már-már epigrammatikus tömörségű vers a kapzsi hadra villanó fegyverként forgatott fejszék okán került a költő hagyatékából a harcról, hadi eszközökről szóló tematikus összeállításba. Itt is helye van, de ugyanígy illik a lázadó költő forradalmi ciklusába. Társadalmi radikalizmustól izzó rebellis verset 26
