Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Medvigy Endre: Seregek napja (Sinka István tíz ismeretlen verse elé)
a harmincas évek elejétől jónéhányat írt Sinka István. A legkorábbiak közé tartozik A karavánhoz című anarchikus lázadó vers a Magyar Falu 1932-es évfolyamából, továbbá két Dózsa-vers a himnuszos kötetből: Dózsa koronázása és Pusztaszer megszállása. A Fekete Bojtár leghíresebb forradalmi versei — A pór megszólal a magyar úriszék előtt és a Magyar hatodosok — az 1943-as Szárszói Tanácskozáson hangoztak el, szerzőjük előadásában. A Hahó! témájával és plebejus indulatával közeli rokonságot mutat az Öt jó magyar fejszét fogott és a Megzen- dült az erdő című vers. A két lázadó ének szegényparasztjai, igaz magyarjai baltát ragadnak, vagy puskát fognak sanyargatóikra. Mindkét vers részletesebben írja le azt a lázadást, amelyről a Hahó! igen tömören vall. A Hahó! első vázlata a harmincas évek elején keletkezett, de végleges formáját csak 1960-ban nyerte. Az újrafogalmazás során az új idők kapzsi hadai ellen fordult a költő indulata. A Végvári legények először 1990 szeptemberében jelent meg a müncheni Nemzetőr 6. oldalán. Tollas Tibor lapja 1957. március 15-étől közöl Sinka-verseket, jelen soraim írásáig szám szerint összesen tizenhetet. A nemzeti ünnep napján a Fekete Bojtártól elsőként 1956-os forradalmi verse, az Üdv néked ifjúság jelent meg. A második közreadása eltérő előjelű történelmi sorsfordulóhoz kapcsolódik, Magyarország szovjet megszállásának a kommunista rezsim által ünnepeltetett napján, 1957. április 4-én, a kényszerű ünnepléssel vitatkozva jelent meg a szabadságharcos írók alapította lapban Simon Virág balladája. Simon Virág kedvese, Kéri Jankó „verekedett a muszkával, / hogy másoknak hazája legyen.” Ugyancsak említésre méltó a Nemzetőr 1959. június 15-ei számában közreadott — tévesen Kassák Lajosnak tulajdonított — Ne csivogjatok madarak című Sinka- vers, amely két hónappal korábban az Élet és Irodalomban volt olvasható. A Fekete Bojtár hagyatékából származó ismeretlen verseket 1990 júliuástól közli a Tollas Tibor szerkesztette Nemzetőr. Az elmúlt év szeptemberében közreadott Végvári legények amolyan dolgos parasztlegények, tiszta emberek, akiken nagy romlások idején sem fogott az ártó szándékba rontás. „Kard híján ők ekések”, írja a költő. Az idézett sorról eszembe jut Ézsaiás próféta jövendölése az örök béke egyszer talán csakugyan bekövetkező korszakáról, amikor majd az emberek fegyvereikből kapákat készítenek és dárdáikból metszőkéseket. Ez az emberiség által vágyott békés korszak egyelőre még az utópiák világába tartozik és különösen kevés köze van korunk valóságához. A magyar nép dicső, de szenvedésektől, megpróbáltatásoktól sem mentes történelme során, a betolakodók elleni küzdelmekben kénytelen-kelletlen Joel próféta kemény, harcias szentenciájára hallgatott: „Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, / kaszáitokat dárdákká . . .”! A Nemzetőrben megjelent, Sinka Istvánra emlékező cikkek is figyelmet érdemelnek. Az első 1970 októberében Tamási Miklós vancouveri költő tollából Égi pásztor címmel látott napvilágot, az egy esztendővel korábban, 1969. június 17-én elhunyt őstehetség késői búcsúztatójaként. Igen pontos és szép Juhász László ünnepi írása, amely a Fekete Bojtár köszöntése címmel jelent meg a Nemzetőr 1987. júliusi—augusztusi számában, költő születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából: „Egyetlen népi író sem volt olyan hosszú ideig hallgatásra ítélve a népi demokráciában, mint Sinka István. 1945 után 16 évig nem jelent meg könyve, csak 1961-ben szólalt meg újra Eltűnik a hóri domb című elbeszélés- kötetével. Halála után, 1972-ben jelent meg a Szigetek könyve elbeszélő költeménye, 1984-ben az Érparti történet novellagyűjteménye, idén tavasszal pedig a 27
