Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Demény János: Veress Sándor két levele Molnár Antalhoz

Magam időközben kétszer játszottam itt. Egyszer a Royal College of Music egy hangversenyén, aztán pedig az itteni modern Zeneegyesületben, ahol szerzői estem volt. Játszottam zongoraszonátámat, hegedű-zong. szonátámat, s egy sorozatot a zongoradarabokból. A Csupajáték itteni elpuskázott szereplése folyamán pedig balettemet, a Csodafurulyát játszották, a zenekari részt tekintve meglepően jól, annál kevésbé a táncot. Endre Bélában egy igen tehetséges, megbízható, szolid tudású zenekari karmestert ismertem meg, aki meghódította az angol zenekari muzsikusokat. Paulini rettenetes dilettantizmusa, a vállalkozó pénzemberek tudatlansága, s a kevés kivétellel másod- meg harmadrendű erőkből összeverbuvált gárda, no meg néhány botrányos, közepesnél is gyengébb „zenemű” jól ellátta a dolgát ennek a produkciónak, amely pedig nagy siker lehetett volna. Bordy Bella nagyon gyengén táncolt, s itt bizony nem sokat számít, ha kiírják, hogy a bpesti Operaház szólótáncosnője.

Remélve, hogy a következő referátumot már élőszóval tehetem, köszönve irántam tanúsított jóindulatát, a Nagyságos Asszonynak kézcsókomat jelentve, szeretettel üdvözli igaz híve

Veress Sándor

P. S. Ha az illetékes Nagyfejűek egyáltalán gondolnak rám, pillanatnyi távollétem talán nem akadálya, hogy gondolataikat tett is kövesse. De ismerve az otthon fújó szeleket, meg kell vallanom, kissé tamáskodva nézek a dolog elébe. Ettől függetlenül is, azonban hazajövök, amint lehet, s ha útlevelem nálam volna, ügyeimet úgy siettetném, hogy minél előbb vonatra ülhessek, megkísérelni az otthoni halfogást!

I'VJLI'L

77