Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Demény János: Veress Sándor két levele Molnár Antalhoz
Demény János Veress Sándor két levele Molnár Antalhoz .A^Lét levél: mindkettő az 1949 óta svájci emigrációban élő zeneszerzőtől, Bartók és Kodály első tanítványi nemzedékének legkiválóbbjától, Veress Sándortól való. Még itthon zajló életének első kiruccanásait idézi fel. A címzett: Molnár Antal, fél évszázadig volt a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzora, akiben a Bartókot és Kodályt felismerő magyar szellemiség szakavatott íróját, protagonistáját („főszereplő” — a görög drámákban!) tisztelhettük. 1910-től kísérte figyelemmel a két nagymester kibontakozását, nemzeti karakterképet modelláló, Európához felzárkózó (!) útvonalát — az Ady-kort túlélő két muzsikusegyéniség viharos éveinek során. Veress Sándor a kompozícióiban, etnomuzikológiai indíttatásaiban, pedagógiai elhivatottságában Bartók és Kodály jó utódaként maradt kint végül — úgy tűnik — örökre (?) Svájcban; a honi világ elől bujdokolva, szinte jóvátehetetlen elszigeteltségében építette fel szép életművét és szolgálta világmagyarsággá táguló és benne (Veress Sándorban) méltó folytatásra talált zenekultúránk ügyét. Molnár Antal, a maga egyre inkább „döblingi” karakterképet öltő benső emigrációjában • — erre szeretnénk éles fényt vetni most — Veress Sándorral életreszóló baráti kapcsolatban állt, évtizedeken át meghitt, részletező leveleket váltottak egymással. Ebből a levelezési anyagból álljon itt két jellemző darab, még az úgynevezett hajdani békeidőkből — sok érdekes megfigyeléssel, a levél Írójára és címzettjére jellemző fordulatokkal. A levelek hangvételéhez jelezzük a már-már generációs különbséget; Molnár Antal közel az ötvenhez, Veress Sándor még alig múlt harminc. Azoknak, akik szeretnek kicsit körülnézni: a levelek tematikailag kapcsolódnak e sorok írójának Veress Sándor négy levele Bartók Bélához c. dokumentációs esszéjéhez (Jelenkor 1981/3.); és ugyanez a közreadó Rézkarcok hidegtüvel c. esszékötetében is megtalálható (Magvető 1985.). Viszont Bartók Veresshez szóló egyetlen — idevágó — levele az 1976-os nagy Bartók levelezési kötetben olvasható, de már az 1948-as első Bartók-kötet egyik kimagasló darabja volt. Végül illő bemutatkozásképpen: jelen dokumentációval a közreadó harmadszor jelentkezik a Forrás hasábjain. Először az 1982. decemberi Kodály-számban (A csodálkozás joga — enigmatikus Molnár-cikk Kodály Háry Jánosának bemutatója alkalmából, még 1926- ból), másodszor az 1985/7. számban Lajtha László emlékét idézi fel egy könyvkritika. Végezetül ez a két Veress-levél megfontolt szándékkal, tendenciózusan, a Kodály emlékét híven őrző szülővárosnak szól. 1. 76, Lancaster Avenue, West Dulwich, London, S. E. 27. 11. 3. 1939. Kedves Tanár Ür! Régen szándékozom már írni, de a szándék mindeddig csak jószándék maradt. Decemberi megérkezésem után egyebet sem tettem három hétig, mint jóformán éjjel-nappal 73
