Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - „Itt benn mindenki ártatlan” (Dr. Merza Józseffel beszélget Csapody Tamás)
„Itt benn mindenki ártatlan” (Dr. Merza Józseffel, az egyik első katolikus katonai szolgálatmegtagadóval, a Bokor bázisközösségi mozgalom egyik vezetőjével Csapody Tamás beszélget) „A Budapesti Katonai Bíróság Budapesten, az 1979. szeptember 24-én megtartott nyilvános tárgyalás adatai alapján meghozta az alábbi Ítéletet: az 1979. szeptember 18-tól őrizetben lévő Dr. Merza József polgári egyén vádlottat bűnösnek mondta ki katonai szolgálatmegtagadásának bűntettében és ezért 8 (nyolc) hónapi szabadságvesztésre, mint fő- és 1 (egy) évre a közügyektől eltiltásra, mint mellékbüntetésre ítéli. A szabadságvesztést fogházban kell végrehajtani.” (idézet az első fokú bíróság ítéletéből) M. Ungern még a szentistváni Magyarország eszméivel oltottak be, s nem is akárhogyan. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy belássam: aki itt ezeréves határokban, vagy magyar állam- hatalmi fennsőbbségben gondolkodik, annak embert kell ölni, s egészen biztosan magyarokat is. Ezen túl: mindenki, aki magyar hatalmi politikában gondolkodik, életveszélyesen kockáztatja a magyar nép létét. Ezt racionálisan végig kell gondolni. Azt is láttam továbbá — gyerekkori tapasztalataim is voltak —, hogy bűnöket követtünk el az országunkban élő nemzetiségek ellen. Régen is, most is. A falukutatók, a kisebbségben élő baloldali Írók sokat segítettek abban, hogy többé ne keverjem össze Szent István és a magyarokat védő Szűz Mária személye miatt a vallásosságot a századforduló Nagy-Magyarországának állameszméjével, s szokjam le büszke magyarságomról, amit többre tartottam más, szomszédos népek önazonosságánál. Meglepett, hogy kommunista és szocialista is tudja szeretni nemzetét, s ma az a meggyőződésem, hogy a század első felében a gyakran nem-vallásos baloldali gondolkodásúak népszeretete etikailag magasabb rendű volt, mint a vallást is felvonultató jobboldaliaké. A baloldaliak nem hitték, hogy Isten állást foglal valamelyik párton a keresztény nemzetek egymás közti verekedéseiben. Azt mutatták meg, hogy a nép dolgozik, keresetéből él, az embereknek közösek a mindennapi problémáik, egymásra varrnak utalva, s bűnös az, aki valamilyen elmélet alapján egymásnak ugrasztja őket. Persze korábban mindig jó katona akartam lenni. Becsültem, s ha az emberöléssel és a feltétlen engedelmességgel kapcsolatos tényezőktől eltekintünk, akkor ma is becsülöm a katonai élet erényeit, a korai kelést, a jól beosztott napi munkát, a fizikai megpróbáltatásokban való helytállást, a bajtársiasságot, a bátorságot. Egyetemista koromban a nyári katonai táborban egy hónap alatt három kilót híztam, pedig nehéz volt a páncéltörő ágyút tolni a homokban. Az ilyen nyavalyás értelmiséginek jót tesz, ha rendszeres fizikai munkára fogják. Az egyetemen heti három órában kaptunk elméleti képzést, s ezt követte 52 és 53 nyarán egy hónapos tábor. 54-ben nem kellett bevonulni, az 55-ben esedékes 3 hónapos kiképzésről viszont egészségi alkalmatlanság címén kiszuperáltak. Nagyon szégyelltem magam, hogy alkalmatlan alak vagyok, s csak akkor jöttem helyre, amikor 55 nyarán, bevonulás után egy hónappal, behívattak a debreceni kiegészítő parancsnokságra, és ott Pestről jött politikai tisztek kb. 20 perces ledorongolás után elmagyarázták, hogy ilyen emberből nem lehet a néphadsereg tisztje. Jelzőket is mondtak, amelyeket dühösen visszautasítottam, dehát ez nem hatotta meg őket. Maradtam szakaszvezető a páncéltörő tüzérségnél, s azt gondoltam, hogy többé nem lesz találkozásom a hadsereggel. 65
