Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
MARGIT (élesen) Szent István király méltó utódának leányához semmi sem illőbb, mint az én áldozati hivatástudatom, ne háborgasd hát az én kolostori világomat, ne próbáld lehetetlenné tenni küldetésem teljesítését, mondj le szépen arról, hogy a kolostorból, az Istennek felszentelt helyről elvigyél engemet. (Szünet, majd egyre fanatikusabban.) Nem, édesapám, nem engedelmeskedem neked! És egyetértéseddel vagy anélkül, de Istent soha meg nem haragítva áldozati hivatásomat teljesíteni fogom, s a magyarságnak erősödni fog alkotó öntudata, önbizalma, legyőzhetetlenségében való hite, és Isten jóváhagyása és pártfogolása által és Isten nagy örömére méltóképpen be fogja tölteni az Isten által reá bízott szép, nagy küldetést! De mindez nem így lenne, ha én, az Istennek felajánlott áldozat nem találtatnék méltónak Isten által a legmagasztosabb hivatás betöltésére: méltónak arra, hogy közvetítsek Isten és a magyarság között. Igen, Isten és a magyar király, vagy ha a magyarok királya az én elhivatottságomat lekicsinyli, sőt gyarló és oktalan házassági tervvel még meg is csúfolja, akkor Isten és a magyarok más képviselői között! Nem, nem az egyházatyákra gondolok, mert egyelőre ők sem fogékonyak a magyar érdekek és az Istennek tetsző, Istentől rendelt magyar küldetés iránt: megtagadván így mind Istennek akaratát, mind a magyar népet. IV. BÉLA (ellenségesen) Én mindezen szóözönből csak annyit voltam képes felfogni, hogy elszántad magad atyád megtagadására. MARGIT Te tagadod meg önmagadat, az elhivatottsággal megáldott nagy királyt, ha nem teljesíted, amit Isten üzent neked általam. Az egyházatyákat még arra sem voltál képes kényszeríteni, hogy a magyar érdekeket legalább oly elszántan védelmezzék, mint a fél kontinenst összefogó egyház érdekeit. IV. BÉLA Többé engem nem veszel rá arra, hogy az egyház felelősségéről beszélgessünk! MARGIT Más kérdésről ma már nem fogunk beszélgetni! IV. BÉLA Semmi értelme akkor továbbra is itt időznöm. Van nekem elég fontos dolgom. (Elindul az ajtó felé.) Isten veled, leányom. MARGIT (utána siet, majd nyugtalanul) Mikor jössz legközelebb? IV. BÉLA Nem tudom! Ha időm engedi. Lehet, hogy soha! MARGIT (elállja apja útját, kétségbeesetten) Apám! Nem mehetsz így el! Meg kell ígérned, hogy ezután gyakrabban látogatsz meg! Hát hogyhogy nem vagy képes szíveddel és értelmeddel felfogni, hogy Isten általam, a Magyarország és a magyarok oltalmára felajánlott és elfogadott áldozat által mutatja meg a magyarok királyának a helyes utat; velem üzen neked, valahányszor nehéz helyzetbe kerül országunk és népünk. Jönnöd kell tehát valahányszor üzenek utánad, hogy közvetítésemmel beszélgethessen veled Isten! IV. BÉLA (indulatosan) Egyszerűbben nem tudod értésemre adni, hogy méltatlannak tartsz az uralkodásra?! Kit tartsz méltónak? Önmagadat?! MARGIT Magad elhatározásából ajánlottál fel áldozatnak Magyarország és a magyarok oltalmára, és én csak arra hívtam fel a figyelmedet, hogy ha Isten az áldozatodat elfogadta, akkor az áldozat hivatása közvetíteni Isten és az áldozó között! IV. BÉLA Aki apjának nem engedelmeskedik, apja hivatottságát kétségbe vonja, az ne akarjon az apjával együttműködni! (Félretaszítja a leányát, kimegy.) Sötét 6. kép A kapitulumházban. Margit és Alinka. Margit az Ave Mariá-t suttogja és többször véniába terül. ALINKA Margit, hagyd abba! Nem bírod már. Több mint félszáz véniát vettél. Holnap képtelen leszel felkelni. MARGIT (erőtlenül) Korbácsolj meg. Vezekelnem kell még. Segíts. Kezdjed már. ALINKA (tétovázik) Félek. 39
