Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
MARGIT (nyújtja a korbácsot) Nesze. Fogadj már. (Alinka nem mozdul.) Képes lennél megtagadni a barátságunkat, amikor a legnagyobb szükségem van rád? ALINKA Nem elég, hogy annyiszor büntettek megkorbácsolással feletteseink, most már magad is korbácsoltatnád magadat MARGIT (vetkőzni kezd) Én elkezdem, te csak folytasd, ha már nem bírom. ALINKA S ha jön a priorissza? MARGIT A priorisszának ebbe nincs beleszólása. (A skapuláréját leveti, a kámzsájából derékig kibújik. Korbácsolni kezdi magát. Néhány ütés után abbahagyja, nyújtja a korbácsot Alinkának.) Kérlek, folytasd. Ha én magam korbácsolom magamat, akkor csak a betanult imákat tudom mondani. Most azokat hiába mondanám, nem segítenének. Most az én saját imámra van szükség. Most nekem vallanom kell. Alinka átveszi a korbácsot, gyengéden ráver vele néhányat a Margit hátára. Erősebben. Nem is érzem. ALINKA Én nagyokat akarok ütni. Nagyobbakat nem tudok. MARGIT Nincs olyan szenvedés, amelyet nem érdemeltem ki bűnömmel. Csak erre gondolj, Alinka. ALINKA Csak arra tudok gondolni, hogy mennyire fájhat. MARGIT Folytasd már. Alinka folytatni próbálja, de most már arra is képtelen, hogy felemelje a korbácsot. Csenge lép elő a háttérből. ALINKA Bocsáss meg nekem, Margit. MARGIT Add hát ide a korbácsot. (Átveszi, korbácsolja magát.) CSENGE (odamegy, nézi a Margit erőlködését, majd meglepődve) Nicsak, ez újabban cilíciumot visel. ALINKA Szegény Margit. Észre sem vettem. CSENGE Látom, jó erősen a derekadra szorítottad. MARGIT Korbácsoljatok felváltva. CSENGE (átveszi a korbácsot, rásújt a Margit hátára) Elég erős volt? MARGIT Erősebben, Csenge. Csak akkor van értelme. Csenge folytatja, belemelegszik, egyre erősebbeket üt. ALINKA (sikoltja) Vérzik a háta! Hát vérzik! CSENGE Fordulj el, ha nem bírod látni. Vagy menj innen. MARGIT (sikoltással tör fel belőle az ima) Istenem, szabadíts meg engem! Szabadíts meg engem mérhetetlen becsvágyamtól! Öld meg az én becsvágyamat! Istenem, töltsd meg alázattal az én lelkemet! Kényszeríts engem alázatra! Ne tűrd, hogy hatalmasabb akarok lenni király atyámnál! Kérkedni is képes voltam áldozati küldetésemmel, kiválasztottságommal, büntess méltóképpen! Vedd vissza tőlem megbízatásodat, mert visszaéltem vele! (Kis szünet, majd csendesebben.) És kérve kérlek, édes jó Istenem, hogy az én könyörgéseimet csak akkor hallgasd meg ezután, ha a jelentéktelenség, kiszolgáltatottság, alázat, szenvedés vállalásához, méltó elviseléséhez kérek erőt, csak akkor, csak akkor . . . csak akkor .. . csak . . . Csenge abbahagyja a Margit korbácsolását. Margit észre sem veszi, tovább imádkozik, egyre lázasabban. Mégsem, Istenem. Mégsem feltétel nélkül. . . Kérésemet csak akkor hallgasd meg, ha már nélkülözni tud engem az én országom, az én népem. Biztosíts erről engemet. Várom türelmesen a jelt, hogy nyugodt lelkiismerettel lemondhatok minden világi céljaimról. (Csend.) Nem hallom, nem látom még a jelt, Istenem. Várakozom türelmesen. (Csend.) Add értésemre, Mindenható Istenem, hajlandó vagy-e megvilágosítani a királyatyám és az országnagyok és az egyházfők elméjét? Ha nem, akkor én nem vonulhatok vissza. Várom hát, hogy nyilatkozz: kiválasztottál-e már valakit helyettem. Ha nincs más kiválasztottad, akkor igen nagy szüksége lehet még az én becsvágyamra, az én bűnösen nagy akarásaimra, az én küldetéstudatomra Magyarországnak, minden magyaroknak és az egész kereszténységnek. Mert hiszen tudván tudjuk, és 40
