Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
MARGIT Remélem, tapasztalni fogod, hogy György barát nincs egyedül. Minden bizonnyal itt a szomszédságunkban, a domonkos barátok kolostorában is akadnak olyan tehetséges írástudók, akik a király kérésére örömmel támogatnák Györgyöt a hatalmas feladat végrehajtásában. És miért is ne kezdhetnék el éppen ők a szent könyveknek magyarra való fordítását? Vagy miért ne mennének ők is Györggyel a regősök és jokulátorok közé, hogy lejegyezzék a magyar nyelv e lebecsült művelői, írástudatlan művelői énekeit, meséit, történeteit: azokat is, amelyek a régi pogánykori magyar irodalom maradványait őrzik, azokat is, amelyek már keresztény hősök tetteit dicsérik? IV. BÉLA Vedd végre tudomásul, tiszteletlen leány, hogy szellemi táplálékot az egyház hivatott nyújtani a népnek, csakis az egyház, és hogy a magyarországi egyházatyák még nem találtattak alkalmatlannak hivatásuk betöltésére. MARGIT (mereven nézi apját) És ha alkalmatlannak találtattak? IV. BÉLA (alig képes türtőztetni magát) Mit akarsz te most elérni, közrendű apáca? Az érseki hatalomra törsz talán?! (Szünet, majd valamivel csendesebben.) Ha nem tetszik neked a kolostori élet, akkor feloldoztatlak fogadalmad alól a pápával, és kiviszlek innen, de ha a szerzet tagja akarsz maradni, akkor ne próbáld innen irányítani — az egyházatyák helyett, sőt ellenükre! — az ország szellemi életét. (Magába mélyed, majd suttogva.) Féltelek téged, kislányom. Még a magyar király leánya sem fordulhat szembe büntetlenül az egyház akaratával és tanaival. MARGIT (mereven) Akik Isten szolgáinak nevezvén magukat a magyar nyelvű kódexeket elégették, azok a szent hivatást nem betöltötték, hanem csak megcsúfolták. S ha a magyarok királya képes fedezni őket, akkor nekem van igen nagy okom félteni a magyarok királyát és minden magyarokat. IV. BÉLA (ellenségesen) Olyan gyermekemet adtam kolostorba, akinek a fejére nem apácavélum való, hanem királynéi korona. MARGIT Mert megadatott nekem, hogy olvasni tudjak Isten figyelmeztető jeleiből?! IV. BÉLA (kis szünet, majd enyhültebben) Hibásnak érzem magam, mert hajlandó voltam csak egyházatyákra tartozó, számodra felfoghatatlan nagy kérdésekről beszélgetni veled. MARGIT (a skapuláréja alól egy kódexet ránt elő, nyújtja apjának) Ez egy francia nyelvű kódex, a Roland-ének, amelyből a francia szerzetesek annyi példányt másoltak már, hogy Magyarországra is jutott belőle. IV. BÉLA Mit kezdjek én ezzel? MARGIT Azért adtam oda neked, mert bizonyíték rá, hogy a francia papok nem olyan buzgók az anyanyelvű műveltségük elpusztításában, mint a magyar papok. IV. BÉLA (a kódexet nézi) Én a francia nyelvről, de az angol, olasz és német nyelvről is mindmáig azt hallottam csak, hogy alkalmatlanok írásra. Tőlünk nyugatra kizárólag latin nyelvű írásbeliség van, erről biztosítottak engem az egyháznagyok. MARGIT Remélem, hogy még idejében hívtam fel a figyelmedet a valóságra. Mit szándékozol cselekedni? IV. BÉLA Nem rád tartozik, hogy mit szándékszom cselekedni. MARGIT Mert semmit sem szándékszol cselekedni! Ha a francia, angol, német, olasz meg más nyelvek a jövendőben jelentősebbé válnak, mint a magyar nyelv, akkor a jövendő magyarsága átkozni fog haló földedben! IV. BÉLA Nem veszem magamra sértő szavaidat! MARGIT Mindazzal szembe kell nézned, ami a katolikus keresztény világban két évszázad alatt megváltozott. Azzal a ténnyel is, hogy Magyarországon az egyház vélt érdekei és a magyarok valóságos érdekei kezdenek szembekerülni egymással. Legszembetűnőbben a nyelvi kérdésben kerültek már szembe egymással. IV. BÉLA Ismételten megkérlek rá, kislányom, hogy ne ártsd bele magad olyan kérdésekbe, amelyek nem tartoznak rád. S amelyek rám se tartoznak. De még az is lehet, hogy 33
