Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
IV. BÉLA Nemcsak szépséged, atyád megnyugtatására fecsérelt nagylelkűséged is egyedülálló. De ha Istent megkérdezhetném, nem valószínű, hogy azt válaszolná, helyesen cselekedtem, amikor — Istenem, két évtizede már — áldozatul neki felajánlottalak. (Vidáman.) Nos, kislányom, mit szólnál hozzá, ha most végre kimenekítnélek innen?! Viszlek magammal Budára! Oda építtettem a legszebb várat. Csináltatunk neked száz gyönyörű, hozzád méltó öltözetet. MARGIT A legelőkelőbb öltözetet viselem. IV. BÉLA (kissé bosszúsan) Nem vagy te őszinte énhozzám. MARGIT (biztató mosollyal) Nem haragszom rád, hanem áldalak téged azért, amit életed legnehezebb órájában tettél. IV. BÉLA Meg sem születtél még, s én áldozatul felajánlottalak! MARGIT Áldalak érte! IV. BÉLA Mert nem ismered a fényes világi életet. MARGIT (felkacag) Ha nem jobban, mint te! Ha óhajtod, bebizonyítom. Kérdezz csak ki. Meggyőződhetsz róla, hogy tájékozottabb vagyok, mint akármelyik tanácsosod. Hogy kedved kerekedjék engem is kiválasztani tanácsadónak. Nem járnál rosszul velem. Senki nem mer veled olyan őszintén vitatkozni, mint én. A tévedéseidre mindig idejében figyelmeztetnélek. Nos, mit szólsz nagylelkű ajánlatomhoz? IV. BÉLA (tréfásan) Nincs más hátra: kérni fogom a pápát, hogy kérjen vissza téged Istentől földi atyádnak. MARGIT Apácaöltözetben miért ne lennék én jó főkancellárnak vagy legalább főtanácsosnak. Tudod mi lenne a legeslegelső tanácsom? Hogy országépítő terveidet cseréld fel az én országépítő terveimmel. IV. BÉLA (kacag) Látom, nem becsülöd te nagyra király atyádat! MARGIT Dehogyisnem! Annyira büszke vagyok alkotásaidra! (Játékos pátosszal.) Országépítő munkád eredményeképpen már képesek lennénk biztonságosan védelmezni az országot, amely ismét Európa legerősebb országa, a határok közelében és szerte az országban a magaslatokon sok már az erős kővár. A nyugat-európai országok uralkodóival pedig olyan szerződéseket és egyezményeket sikerült kötnöd, amelyek méltán feljogosítanak minket az abban való bizakodásra, hogy újabb tatárvész esetén nem hagynák ismét magára Magyarországot! IV. BÉLA Úgy fogalmazol, mint a kancelláriámon dolgozó szerzetesek. MARGIT Ez nem véletlen. Az egyik kancellistád dicsekvő szavait idéztem. (Elkomoro- dik.) Megengednéd leányodnak, hogy személyesebb véleményét is kifejtse? IV. BÉLA (gyanútlanul) Természetesen. MARGIT Nem haragszol meg, ha kellemetlen kérdéseket teszek fel először? Nem menekülsz el? IV. BÉLA Ugyan, kislányom. Halljuk hát! MARGIT (hosszabb ideig komolyan nézi apját, majd határozottan) Mit építettél, méltán az országot újjáépítő királynak nevezett királyatyám, mit építettél a lelkekben? Visszanyerte-e a történelmében először legyőzött magyarság a biztonságérzetét, az önmagában való hitét, egészséges, alkotó öntudatát? Másik kérdésem: te magad, illetve a környezetedbéliek mit olvastatok az utóbbi években magyar nyelven? Látom az arcodon a megdöbbenést, tehát semmit. Megnyugtatásodra ennyit: én sem, és az ország kolostorainak írástudó szerzetesei sem. Nyugtalanításodra viszont már többet mondok: Franciaországban, Itáliában, Angliában és több német országban, fejedelemségben bizony nem olyan hűségesek már a latinhoz, mint Magyarországon; ezekben az országokban már olvasnak, írnak anyanyelven, nem sokan még, néhány pap, barát, apáca, nem sokan, de már elkezdték, folytatni pedig egyre többen fogják, pedig a nyelvük egyelőre fejletlenebb, mint a magyar. IV. BÉLA Honnan tudod te mindezeket olyan jól? MARGIT Világot járt szerzetesektől. IV. BÉLA Hasznosabb elfoglaltságuk is lehetne, mint a te ijesztgetésed. 30
