Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)

MARGIT Nagyon örülök, hogy elmondták, mert most én figyelmeztethetem az ország királyát, hogy beláthatatlanok lennének a következményei, ha nyelvünk mívelésében lemaradnánk, ha nem tennénk meg minden tőlünk telhetőt a magyar nyelvű írásbeli­ség újbóli felvirágoztatásáért. IV. BÉLA Francia, angol, német... És még milyen nyelv, leányom? MARGIT Az olasz. De én egyelőre csak francia nyelvű kódexet láttam. IV. BÉLA (töpreng) A magyar írás újjáteremtésének a fontossága ... MARGIT (hirtelen) Ha komolyan vetted aggodalmamat, királyatyám, akkor kerestesd az elveszett magyar nyelvű Bibliát. Senki más nem fog most parancsot adni helyetted a megkeresésére. IV. BÉLA Nem értelek, leányom. MARGIT Lehet-e a mai helyzetben a magyar királynak nagyob gondja, mint a tizedik századi magyar nyelvű Biblia megtalálása? IV. BÉLA Még mindig nem tudom, miről beszélsz, leányom. MARGIT Nem tudod?! Hát akkor ezután több időt tölts tudós szerzetesek között. Mert erről a Bibliáról mielőbb meg kell tudnod a teljes igazságot. S a későbbi magyar nyelvű kódexekről is meg kell tudnod a teljes igazságot. Vagy talán mindent tudsz már róluk? Talán éppen te rejtegeted őket? Vagy ha nincs már mit rejtegetni, azt tudod legalább, hogy ki vagy kik pusztították el őket? IV. BÉLA Szelídebben és érthetőbben is beszélhetnél. MARGIT Mélységes tisztelettel figyelmeztettelek egyik legfontosabb feladatodra. Kinek másnak áll módjában megkerestetni a magyar nyelvű irodalom legfontosabb alkotása­it? S ha elpusztították őket, kinek másnak áll módjában a bűnösöket felelősségre vonni?! IV. BÉLA (kijön a sodrából) Képtelen vagy felfogni, tiszteletlen leány, hogy én azokról a „jelentős” kódexekről most hallottam először?! MARGIT (ö is indulatosan) Hát ez borzalmas, ez hihetetlen. Hogy a magyar egyházfőket ennyire ne érdekelje a magyarok sorsa. Hát egy sem akadt közöttük, aki fontosnak tartotta volna figyelmeztetni a királyt, hogy a magyarságot mily nagy veszteség érte? Pedig a király segítsége nélkül nem pótolhatják a hatalmas veszteséget. IV. BÉLA Halljam hát végre, amit oly fontos lett volna tudnom. MARGIT (zaklatottan) A magyar nyelvű Bibliát a legöregebb magyar szerzetes sem látta, de olvastak és hallottak róla eleget. Mindannyian úgy tudják, hogy a fordítók nem fejezték be a munkájukat, Géza fejedelem korában hagyták abba a szent könyv fordítását, talán a háromnegyedével készültek el addig, s hogy nem a latin, hanem a görög ábécé betűivel rótták pergamenre a magyar szavakat a fordítók. Fogd már fel, atyám, hogy görög betűs magyar írásbeliség bontakozott ki három évszázaddal eze­lőtt, amikor a bizánci császárnak és egyháznagyoknak az tűnt legtermészetesebbnek, hogy a magyar nyelvet kell egyházi nyelvvé kiválasztaniuk, ha a keleti keresztény egyház elsőbbségét biztosítani óhajtják Közép- és Kelet-Európábán. (Szünet.) Talán akkor semmisítették meg a magyar egyházatyák a magyar nyelvű Bibliát, amikor a múlt században írott, már latin betűs magyar nyelvű kódexeket. Ezekről sem hallot­tál? IV. BÉLA (komoran) Nem, egyikről sem. MARGIT Az egyik Trója történetét meséli el, a másik a híres Nagy Sándor nagy győzelmeiről szól. Legtöbbet egy még újabbról, a Bátor Opos magyar vitéz hőstettei­ről írott kódexről tudok. Ezt ugyanis az én biztatásomra írta György domonkos rendi szerzetes. A könyvből igen nagy örömmel olvasnék most fel neked, de már nem létezik. Elkobozták, elégették, Györgyöt pedig büntetésből kitették a rendből. Hogy a Trója- és a Sándor-kódex nem minden példányát égették el, abban még reményked­hetünk. Hogy több példányuk forgott közkézen, valószínűnek tartom: nekem ugyan senki sem tudta megszerezni őket, de sok olyan szerzetessel beszélgettem, aki olvasta e kódexeket. (Rövid szünet, majd könnyeivel küszködve.) Hát nem hátborzongató, 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom