Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
MARGIT (hirtelen indulatosan) Ide figyelj, György barát! Én ismerem jobban édesapámat vagy te?! Meg vagyok győződve arról, hogy ha bebizonyítom atyám előtt, hogy a francia, angol, német vagy olasz szerzetesek is megszegték — minket megelőzve — a Szentszék rendelkezését, akkor atyám pártunkat fogja, és újra megíratja veled a magyar nyelvű kódexet. És remélhetőleg nem te leszel az egyetlen, akit a magyar írásbeliség újjáteremtésével megbíz. GYÖRGY Nem lesz könnyű megszerezned azokat a bizonyítékokat. És időbe telik. MARGIT (vidám hangon) Egy francia szerzetesvendégünk mutatott nekem egy francia nyelvű kódexet, még fordított is nekem belőle latinra, hogy méltóképpen bebizonyíthassa: íme, megszületett a francia írásbeliség. GYÖRGY (meggyőződés nélkül) Sok sikert a magyar király felrázásához. MARGIT Hol találunk rád? GYÖRGY Nem tudom. Majd jelentkezem. (Szomorúan legyint.) Egyelőre nem lesz lakásom. Járom az országot. Mi mást tehetnék? Valószínűleg regősként járom. Megjátszom, hogy csak beszélni tudok magyarul, írni nem, s megtűrnek Magyarországon. MARGIT Szegény, szegény György barát. GYÖRGY Hát én indulnék is, Margit nővér. MARGIT ígérd meg, hogy rövidesen jelentkezel a királyi kancellárián. GYÖRGY Nem látom sok értelmét. MARGIT Azt ígérd meg legalább, hogy engem gyakran meglátogatsz. GYÖRGY Még nem fogtad fel, Margit nővér, hogy engem nem engednek be többé ebbe a kolostorba. Egyetlen kolostorba sem! MARGIT Bízzál bennem, György. Megvédelek. GYÖRGY Isten veled, Margit. (Elindul.) MARGIT Viszontlátásra, György. (Félszegen.) Ne feledkezz meg ígéretedről, hogy én leszek könyved első olvasója. (Kiáltja a távolodó György után.) Isten vissza fogja adni régi hitedet! Szebb könyvet fogsz írni, mint amelyik elégettetett! És azt már meg fogja védeni Isten! György a kijárathoz ér. Még egyszer búcsút int. Várj! György után szalad, arcon csókolja. Györgynek már Margitra nézni sincs ereje. Kimegy. Leül egy padra. Végre elengedheti magát, zokogásban tör ki. Közben akadozva. Megsemmisült a magyar irodalom legfrissebb alkotása! Talán a legjobb könyve semmisült meg a magyar irodalomnak! Megsemmisítette egy szolgalelkű magyar főszerzetes, akinek nem adatott meg, hogy felismerje Istennek akaratát, akit Isten nem talált méltónak arra, hogy megvilágítsa az elméjét, aki tudatlanságában, vakbuzgóságában Istent tagadta meg, amikor a legújabb magyar kódexet tűzre vetette! Sötét. 2. kép A kolostor vendégházában. Margit és IV. Béla. MARGIT (kitörő örömmel szalad apjához) Atyám, édes, drága atyám! IV. BÉLA Kislányom! Legkedvesebb gyermekem. (Nézegeti.) Ahogy nősz, szépülsz, egyre nő az én lelkiismeret-fúrdalásom is. Nagyot vétkeztem én ellened. (Tréfálkozni próbál.) Ha nem volnál ilyen gyönyörű, könnyebben meg tudnék bocsátani magamnak. Hát én nem egy akármilyen királylányt ajánlottam fel áldozatul Istennek, hanem azt, aki azóta az ország legszebb leányává növekedett. Ha nem a földkerekség legszebb leányává. MARGIT (kedvesen) Megnyugtat-e téged, királyatyám, ha őszintén bevallom, hogy nem terhes számomra Istennek felajánlott áldozatként léteznem. Ha nem te döntöttél volna így sorsomról, akkor magam választanám e hivatást. 29
