Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 8. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma I. rész)
is a kályhához. Könyörögtem, hogy olvassa el előbb. Hogy ő legyen első és utolsó • olvasója a könyvemnek. Csak annyit mondott, hogy nem kockáztatja a lelki üdvösségét. Azt is hiába hajtogattam, hogy világi tárgyú, de vallásos szellemű. Csak vonogatta a vállát, hogy annak idején a magyar nyelvű Bibliát is el kellett égetni. . . MARGIT (most ő zokog fel) Egy éve írod, szerencsétlen ember! Ez lett volna a legjobb magyar nyelvű könyv! GYÖRGY Legjobb? Egyetlen. A többi magyar nyelvű kódex már rég hamu. Ha a Bibliát nem átallották elégetni. MARGIT És ... És ráadásul... Ez a ruha azt jelenti, hogy ... GYÖRGY Azt jelenti, hogy kitettek a rendből. Amikor a prior tudomásomra hozta, hogy kivetkőztetnek, a szentszék rendeletére és az esztergomi érsek körlevelére hivatkozott. Nem mutatta meg, de tudtam én a létezéséről, tudtam .. . MARGIT Hívami fogom királyatyámat. Majd ő beszél a priorral és az érsekkel. Ha kell, a pápával is. GYÖRGY (ismét elérzékenyül) Akármit tesz a király, a könyvet nem támaszthatja fel. Te lettél volna az első olvasója, Margit. MARGIT Megírod ismét! Újra kell kezdened! Nem adhatjuk fel! A király meg fogja érteni, hogy semmi sem jelentősebb most a magyar írásbeliség felélesztésénél! GYÖRGY (tompán) Azt hiszem, képtelen lennék rá. Nem lenne hozzá erőm. És tehetségem sem lenne hozzá. Nem lehet kétszer leírni ugyanazt ugyanúgy, biztos, hogy nem. (Kiabálni kezd.) De ha meg is tudnám írni, az újat is elégetnék! Akárhol rejtőznék el, megtalálnának, elkoboznák a könyvet, és elégetnék! Ha a többi magyar nyelvű kódexnek nem kegyelmeztek, még a tizedik századi magyar nyelvű Szentírásnak sem kegyelmeztek, miképpen kegyelmeznének éppen az én szerény Bátor Opos-történe- temnek?! (Szünet, majd kétségbeesetten suttogva.) Én vagyok a hibás. Tudtam, hogy mi történik, ha rajtakapnak az írásán. Az utolsó napon jobban kellett volna vigyáznom, mint bármikor, de én egyáltalán nem vigyáztam. Úgy belemerültem az írásba, hogy nem hallottam meg a prior lépteit. Fapapucsban volt, és mégsem ... Hogyan engedhette Isten, hogy ez a rettenetes szerencsétlenség bekövetkezzék? Hogyan? MARGIT (csendesen) Nyugodj meg, György. Isten pártunkon áll, meg fogsz erről bizonyosodni. GYÖRGY (ismét kiabál) Az ellenkezőjéről bizonyosodtam meg. Hiszen hagyta, hagyta! MARGIT (ismét bátorító hangon) Királyatyám hozzá fog segíteni, hogy ismét megírhasd. Ha ő bújtat téged, akkor ki találhat meg? GYÖRGY (csendesen) Talán azért büntetett meg Isten, mert oly boldog voltam, miközben a könyvet írtam. Addig csak latin nyelvű vallásos könyveket másolgattam, de végre nekifogtam a magyar nyelvű könyvnek, a legszebb történetet kezdtem írni a holt latinnál kifejezőbb, erőteljesebb élő nyelvünkön ... A lelkemből kitört minden fájdalom, minden szomorúság és minden szépség, és megtelepedett a rengeteg pergamenben, mert láthatóvá kívánt válni a láthatatlan, megfoghatóvá a megfoghatatlan. S a lelkem égett el, amikor a könyvem égett. Ezért nincsen már lelkem. MARGIT (hosszabb szünet után) György, nem hagylak magadra. Győzni fogunk, meglátod. GYÖRGY (felretten) Megyek már, királylány. Bocsásd meg, hogy visszaéltem a türelmeddel. Rajtam már nem lehet segíteni. MARGIT (minél határozottabb igyekszik lenni) Menj atyámhoz, György! Kérni fogom atyámat, hogy vegyen fel téged a királyi kancelláriára. GYÖRGY (tompán) A királyi kancellárián is az esztergomi érsek az úr. Nincs megoldás. MARGIT Kell hogy legyen megoldás! Atyám fel tudja fogni, mekkora a tét. GYÖRGY Nem kérni, csak búcsúzni jöttem, Margit. MARGIT Nem bízol királyatyámban?! GYÖRGY Nem fog szembefordulni kérésünkre az egyházzal. 28
